A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - BODNÁR Éva: id. Markó Károly és Mészöly Géza festményei a Herman Ottó Múzeum Képtárában

A Dunántúl lankás tájain, a Balaton vagy a Tisza partján, az alföldi rónán barangolva nem kellett festői motívumok után kutatnia, hiszen minden egyszerű, más számára talán figyelemre sem méltatott jelenség képtémát adott számára. Magányos útjain megismerte a Balaton és a tiszai halászok, a szegény nép életét és elmélyedő szeretettel ábrázolta alakjaikat. Nincs balatoni halásztanya, Tisza-parti jelenet emberábrázolás nélkül, - a természet és az ember együtt volt számára érdekes és megjelenítésre érdemes. A Petró-gyűjteményből a Képtárba Mészölynek néhány finom kvalitású plein-air képe került, melyeken a táj és az alakok szerves egységbe fonódnak. A Szántódi átkelés (Szántódi rév [1876] o. fa 26,4x53,3 cm. Jelezve jobbra lent: Mészöly G. 76. Ltsz.: P 11.21 A) még müncheni korszakához kapcsolható, a Fürdőház a Balatonon, 1885 (o. v. 33x59 cm. Jelzés nélkül. Ltsz: P 77.275) pedig már későbbi, párizsi útja után készült. Alaktanulmányai közül a Parasztember korsóval (o. fa, 28,2x20,8 cm. Jelezve jobbra lent: Mészöly G. Ltsz: P 77.272) szerepel a kiállításon. Mészöly a somogyi parton, Szántódon sokat festett. A Vasárnapi Újság 1873-as évfolyamában így olvasható: „Három magyar festesz Wagner, Ligeti és Mészöly - mint a Somogy írja - be fogja utazni a Balaton déli partjait, hogy az egyes vidékeket megörökítsék művészi ecseteikkel. Mészöly tavaly Szántódot festette és a képe az idei bécsi kiállításon is feltűnt . . ."

17 Mészöly nemcsak a „Szántódi halásztanyá"-t (1873), a víztükör mögött a színes párákon átkéklő dombvonulatot, a vízparti nádast örökítette meg ecsetjével, de érdeklődéssel szemlélte a balatoni kompnál, a szántódi révnél, a parti vásárokban folyó mozgalmas életet is. E szemlélődés eredménye néhány sokalakos, friss vázlata, mint a Cserépvásár (1875) és a miskolci gyűjteményben lévő Szántódi átkelés, melyen „tömeggé sűrűsödött embercsoport sajátos rezgő, vibráló látványa" ragadta meg.

18 Kevés színnel, bravúrosan elhelyezett sötét-világos festékfoltokkal jelenítette meg a szántódi révnél, a vitorlás kompból a partraszállók és a parton bámészkodók, meg a dinnyeárusok csoportját, jobbról karcsú, lazúrosán festett jegenyesorral, a háttérben a part túlsó oldalán a tihanyi dombokkal zárva a teret. A későbbi, már említett nagyméretű Balatoni komp c. festmény egyik előzményeként tartják számon ezt a Mészöly oeuvrejében ritka sokfigurás vázlatot. Nem érthetünk egyet a Művészettörténeti Értesítőben 1986-ban megjelent cikk szerzőjével, Szabó Lászlóval, „A miskolci Herman Ottó Múzeum Képtára" c. tanulmányában Mészöly képéről írottakkal, mely szerint: . . . „problematikus a Mészöly Géza nevével jelzett „Szántódi rév" . . . Mészöly Fürdőház a Balatonon c. képe szomszédságában, különösen szembeötlő a kép száraz festésmódja, gyengébb kvalitása. A téma is, a stílus is Hörmann nevét juttatj a eszünkbe, a jónak tűnő Mészöly-szignatúra ellenére.

19 Mészöly osztrák kortársa, Theodor von Hörmann (1840-1895), akit az osztrák festészetben az impresszionizmus úttörőjeként tartanak számon, 1873-75-ben a bécsi akadémián tanult, majd egy évtizeden át St. Pöltenben a cs. és kir. katonai reáliskola szabadtéri rajztanára volt, megfordult hazánkban és festette a Balaton vidékét, a Műcsarnokban is néhány balatoni témájú képét állította ki. 1884-től a katonai szolgálatból kilépve, teljesen a festészetnek szentelte életét. 1886-89 között Párizsban, Bretagne-ban és Barbizonban dolgozott. A bécsi Művészházon belül, melynek 1884 óta tagja volt, az „avantgarde"-ot képviselte, a későbbi szecesszió előfutárát.

20 Hörmann, mint nemzedékének majdnem minden festője, csakúgy, mint Mészöly, a szabad természetben való munka fanatikusa volt. Művészetében kétségtelenül fedezhetünk fel rokonvonásokat 17. Vasárnapi Újság 1873. 422. 18. Végvári L., 1984. 19. Szabó L., 1986. 20. Aurenhammer, H. 1975. 90-91. 762