A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

kovits János Herman Ottót győzte le. „Nagy munka volt ezt az ős függetlenségi kerületet elhódítani - állapította meg másnap a Napló. - De a kormánypárt nem riadt vissza semmi eszköztől, hogy célját elérje." Látogatás a Pálfy-tanyán A képviselő-választási vereség után hívei tömegesen keresték föl Herman Ottót a Hétválasztóban, hogy kifejezzék a kudarc ellenére is ragaszkodásukat. Herman Ottó köszönte a baráti szavakat, és hangoztatta: „ő országgyűlési mandátum nélkül is jogot vél bírni arra, miképpen Szegednek, tőle telhetően, szolgálatokat tegyen, amire mindenkor keresni fogja az alkalmat". Valóban nem is szakadt meg kapcsolata a várossal. 1894. november 11-én például Kossuth Ferenc társaságában járt itt, vett részt népgyűlésen, népkörök összejövetelein, színházi előadáson, lakomán.

61 1895-ben kétszer is megfordult Szegeden. Madarász Viktorral, a Nemzeti Múzeum madártani osztályának munkatársával néprajzi gyűjtésre jöttek: „A szegedi gulyákat, méneseket és kondákat akarják megtekinteni, mert most a pásztoréletre vonatkozó néprajzi adatokat gyűjtik" - tudósított a Napló.

62 Meglátogatták a Somogyi-könyvtárat is, amelyben a már kibontakozó múzeum régiségtárát tanulmányozták. Valamilyen érdekes tárgyra is bukkant Herman, mert rögtön le is rajzolta. Reizner Jánost közreműködésre kérte, és a város történetírójának Hermanhoz írott, fönnmaradt tíz levele bizonyítja, hogy szegedi adatait jórészt Reizner szolgáltatta Hermannak.

63 A magyar halászat könyvéhez (1887) Szegedről Reizner János, Bertalan Alajos (1843-1900) piarista tanár, Csíkos Antal, Böröcz Mihály és Kopp István halász, Tápéról Hegedűs István jegyző és öreg Biacsi János halász; A magyarok ősfoglalkozása (1909) című munkájához Reizner; A magyar pásztorok nyelv kincs éhez (1914) Reizneren kívül Kovács János, Pálfy Antal („nagytanyás"), Szabó Ferenc („tanyás"), Tömörkény István, Vőneki Pál és Zámbó György szolgáltatott neki adatokat, vagy járt a kezére. Ez utóbbi könyvének bevezetőjében négyük neve elé keresztet kellett tennie, mert Reizner, Pálfy, Szabó és Vőneki már nem érte meg a mű megjelenését. Herman visszajött folytatni helyszíni gyűjtését. Zámbó György városi jegyző társaságában ezúttal Fölsőtanyán járt, többek között Csöngőién is. A Napló följegyezte: „A rajzolatokon kívül tömérdek tanyai specialitást viszen magával; összevásárolt tarhonyáskavaró-kanalat, rühelőtartót, palókát, botokat, kobakot, (kivájt tök, sótartónak használják), bicskákat, kampósszöget stb."

64 Bizonyára ekkor vette azt a szegedi bicsakot is, amelyet Lambrecht Kálmán emleget Herman-életrajzában, mint amely Lillafüreden, Peleházán, Herman otthonában, élete végén is nélkülözhetetlen tárgy volt.

65 Jellemző anekdotát is megörökített a Napló. Egy öreg csöngőiéi, hajdan Herman hűséges választója, nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze az egykori követtől: - Emlékezem, hogy a mi képviselőnk volt a nagyságos úr, de látom, hogy kobakot és tarhonyáskavaró-kanalat vásárol . . . Ugyan, milyen üzletet folytat most? Herman értette a tréfát, jót nevetett az egyszerű ember kíváncsiságán. 1898. szeptember 12-én még mindig a pásztorélet dolgában írt levelet, ezúttal Tömörkény Istvánnak. Az író ekkor még nem volt a Somogyi-könyvtár munkatársa, 61. Kulinyi Zs. 1901.338. 62. Szegedi Napló, 1895. máj. 28. 63. Erdődy G. 1984. 88. 64. Szegedi Napló, 1895. júl. 7. 65. Lambrecht K. 1920.65. 378