A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

Herman mint íróval és újságíróval tartotta vele a kapcsolatot, Tömörkény augusztus 8-án elküldötte neki a pányvafogó rajzát, vélvén, hogy nem ismeri. De Herman azt írta neki: „A fogó országosan használatban van, mégpedig: a karikáson, a csikóspányván, a békón és azon a kötélen is, amelyen a jószágot kipányvázzák. Merőben új és nagyon kedves a csókalábvetés, amelyért extra köszönet jár."

66 A pányvafogó, Bálint Sándor szerint, kovács készítette csuklószerű vaseszköz, amely arra szolgált, hogy a kötél, lánc ne vessen csókalábat, és így a jószág ne gabalyodjék bele.

67 Herman ismét kérdezett is Tömörkénytől: „Legyen olyan kegyes, és tudassa velem, hogy a búböce = fejőstehén? Kijegyeztem egyik tárcájából." Végül ezt írta: „Nagyon vágynék arra, hogy egyszer együtt rándulnánk ki a szegedi birodalom pásztortartományaiba, mit azonban csak a jövő évben lehetne nyélbe ütni, mert ezidén még vagy tízfelé kell szaladnom." A következő évben, 1899-ben, kétszer is járt itt Herman, de ki tudja, miért, mégsem Tömörkény társaságában rándult ki az alsótanyák világába. Augusztus 20-án ünnepelte az alsóvárosi népkör fönnállásának negyedszázados jubileumát, s erre hívta meg egykori képviselőjét a kör elnöke, Vőneki Pál. A kör zászlajának ünnepi fölszentelése után egy-egy jelmondat kíséretében zászlószögeket vertek nyelébe. Herman Ottó ezt mondta: „Amely nemzetből kihal a nemes harag, az veszni indul." A délutáni díszközgyűlésen is részt vett, az esti banketten pedig a közönség kívánságára beszédet is mondott. Visszavonult, úgymond, a politikától, s életének utolsó éveit a magyarság ősi foglalkozásainak kutatására szentelte. Keserűen szólt a nemzet közömbösségéről, amely odáig juttatta az országot, hogy Hentzi-szobrot avattak a fővárosban, de örömmel hallotta Szeged népének ez elleni tiltakozását. „Szeged népe híven megtette a kötelességét." „Késő öregségem, végső napjaim vágya, hogy e nemzet jövendőjébe pillanthassak, mielőtt örökre lehunynám szememet. Ez a vágy késztet arra, hogy keressem a nemzet karakterét, az öntudatát, a lelki tartalmát."

68 Két hét múlva Herman ismét Szegeden volt. Szeptember 3-tól 10-ig rendezték az országos kiállítást, ezt jött megnézni. „Herman Ottó, a nagy hírű tudós, a kiállítás megtekintésére Szegedre érkezett. A tudós a délután folyamán megszemlélte a kiállítás minden részét, és nagy elismeréssel nyilatkozott róla."

69 Ez az utóbbi mondat aligha felelt meg a valóságnak. Madarassy László ugyanis, Herman naplója nyomán, azt írta, hogy a tudóst a kiállítás nem elégítette ki, „mert sem a halászati, sem az állattartási részben nem nyújtott neki tanulságot". S így folytatta: „Kedvetlenül járt-kelt, és hogy a kirándulásnak valami tudományos haszna mégis legyen, Vőneki Pál nevű jóembere kicsinálta, hogy még este kivigyék Pálfy Antal nevezetes gazda tanyájára, ahol az éjszakát eltölthesse, és a tanya ébredését láthassa."

70 A domaszéki tanya néprajza Madarassy László, a Néprajzi Múzeum igazgatója, a hazai pásztoréletnek Herman után legjelentősebb kutatója, 1931 márciusában levélben arra kérte régi barátját, kartársát, Móra Ferencet, tájékoztassa őt Herman Ottónak a Pálfy-tanyai kirándulásáról szóló naplórészletében előforduló Vőneki Pálról és Pálfy Antalról. Móra megkésett a 66. Szegedi Napló, 1898. szept. 15. 67. Bálint S. 1976.450. 68. Szegedi Napló, 1899. aug. 22. 69. Szegedi Napló, 1899. szept. 5. 70. Madarassy L. 1935. 3-A. (A birtokomban levő példányon ez a dedikáció olvasható: Bartucz Lajos dr-nak szíves baráti üdvözlettel. Bp. 1936. január hó. Madarassy.) 379