A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KISHONTHY Zsolt: Huszka József, a „magyar stílus” előharcosa

alakulását tekintve nem önálló, „Hanem erősen befolyásolva van keleti, német és szláv elemek hozzávegyülése által. "

5 „Sokszor halljuk emlegetni a nemzeti jellegű művészetet, az úgynevezett magyar stílt. Sőt, némelyek nemcsak emlegetik, hanem sürgetve követelik, szinte megparancsolják. Van-e alapja ennek, s az miben áll?"

6 - teszi fel a kérdést Pasteiner Gyula, a Régészeti Társulatban elhangzott előadásában. Válaszában kifejti, hogy „a nemzeti jellegű elemek korai művészetünkben csak igen szűk körre szorítkoznak", s hogy építészetünkben és iparművészetünkben nem beszélhetünk magyar stílusról. A kiszélesedő vitában egyre több fórumon foglalkoznak a népművészettel, annak eredetével, s az iparművészettel való kapcsolatával. A Régészeti és Embertani Társulat 1885. február 24-i ülésén Bonc Ödön értekezést olvas fel a magyar viselet eredetéről, melyben perzsa, méd, szkíta és általában keleti viseletekből eredezteti a magyar népi öltözetet. Az előadáshoz Henszlmann Imre és Pulszky Károly szóltak hozzá.

7 A Művészi Ipar első száma szerkesztőségi cikkel kezdődik, melyben kijelölik a folyóirat feladatát: „ . . . hazai iparunk művészetileg fejlődjék és a jó ízléssel, a szép formákkal együtt, sőt azok által a nemzet gazdagságának forrása és a magyar faj létezésének egyik biztosítéka legyen." E fenti idézetből is kitűnik, hogy nem egyszerűen művészeti problémaként vetődött fel az iparművészet, s annak stílusának kérdése. A nemzeti összetartozásnak, a nemzeti állam létének zálogává vált a nemzeti művészet ügye. A kiegyezés utáni évtizedekben létkérdés a politika számára az egységes nemzetállam létrehozása, illetve egy erről való kép kialakítása. A háziipar és a művészi ipar fejlesztésének azonban nemcsak ideológiai, hanem fontos gazdasági céljai is voltak. Az Iparművészeti Társulat alakuló ülésén Trefort külön kiemelte ennek jelentőségét. Utalt a közgazdasági válságra, a nemzetközi piaci versenyre, a művészeti ipar színvonala emelésének szükségességére, hogy a hazai termékek kiszoríthassák a külföldieket a piacról, illetve exportálni lehessen azokat.

8 E célok megvalósításában lényeges szerep jutott a már említett, a 70-es évektől rendezett országos kiállításoknak, melyek közül időszakunkban legjelentősebbnek az 1885-ös budapesti országos általános kiállítás bizonyult. A bemutatott népművészeti tárgyak ösztönzőleg hatottak a magyar stílus tanulmányozására: „ . . . rajtunk áll sietve egybegyűjteni a régi jó mintákat, s azokat értelemmel felhasználni ..." - írja Szalay Imre kiállítási jelentésében.

9 Hasonlóan nyilatkozik Herich Károly az alkalmazás lehetőségeiről: „Keletkezésben van lassankint egy magyar mű-ipar. Látni is immár annak némely kiváló termékét. A magyar háziipar motívumainak tapintatos alkalmazása, úgy az anyag-iparban, nevezetesen a világhírű Zsolnay-féle majolikák, továbbá minden egyéb cikkben, amelynek aesthetikája nem annyira építészeti, vagy plasztikai, mint inkább festészeti hatást kíván és enged, teljes jogosultsággal és fényes eredménnyel érvényesíthető . . . "

1() Huszka a Magyar díszítő styl megjelenése után, Trefort támogatásával hároméves szabadságot kap. Módja nyílik az ország több részébe eljutni, folytatni gyűjtőtevékenységét. 1885-ben Félegyházán, Debrecenben, Cegléden, 1886-ban Mezőkövesden, Rimaszombaton, Kassán, Zólyomban, Csetneken, Túrócszentmártonban ésTrencsénben járt. 1887-ben a Dunántúlon: Veszprémben, Szombathelyen, Nagykanizsán és 5. Szalay /., 1885. 157. 6. Pasteiner Gy., 1885. 321. 7. Vasárnapi Újság, 1885. 9. sz. 8. Vasárnapi Újság, 1885. 7. sz. 9. Szalay I., 1885. 159. 10. Herich K., 1885.502. 831