A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - VÉGVÁRI Lajos: A típustól a maszkig

A TÍPUSTÓL A MASZKIG VÉGVÁRI LAJOS A modern művészet megértésének egyik legnagyobb problémája s ugyanakkor szuggesztív hatásának legfőbb tényezője az a körülmény, hogy lehetővé teszi az egyéni továbbfejlesztést, illetve olyan formákkal dolgozik, amelyekbe számos jelentés belefér. Vagyis olyan szimbólumszerű ábrákat alkot, amelyeket egy megfelelő intellektuális feszültséggel rendelkező ember a tudatban bujkáló sejtésekkel, szorongásokkal, még meg nem ragadott képzetekkel azonosíthat. A fogékony ember előtt mélységek, távlatok nyílnak meg egy neki alkalmas modern alkotás szemlélésekor, s két egymástól nagyon különböző dolog között nemcsak összefüggést, de ok és okozati viszonyt fedez fel. Belső kitárulkozásai és irracionális élményei alapján arra a következtetésre jut, hogy a modern művészet - ellentétben a régivel - nemcsak nagyobb mélységet, de nagyobb szabadságot kínál élvezőinek. Ezekre a beleérzésekre a primitív népek művészetének, a gyermekek és az őrültek vizuális ábráinak tanulmányozása, vagyis a modern művészettörténet, a néprajz és a pszichológia tanította meg a közönséget. A sok példa közül hadd említsem meg Élie Faure egyik írását,

1 amelyben azt állítja, hogy egy bizonyos primitív maszk többet, szabadabbat és mélyebbet fejez ki a maga kozmoszának titkaiból, mint Michelangelo sixtusi mennyezetfreskója a reneszánsz világképből. Bizonyos, hogy a különféle mágikus maszkok alkalmazásával nagyon sajátos és meglepő hatást lehet elérni - mint Picasso is tette az Avignoni kisasszonyok c. festményén. Ám ezt a hatást nem pusztán a maszk, hanem annak a többi képelemmel való viszonylata, kontrasztja, egyszóval kompozíciós funkciója hozta létre. Á maszk bizonyos adott esetben mint szimbolikus eszköz gazdagítja a tartalmat. Azonban önmagában véve egy maszk népművészeti tárgy, amely egy meghatározott kultúrán belül rendszerint nem egyetlen és eredeti példány, hanem egy tetsző és a mágikus rítus szempontjából hasznosnak ítélt motívum ismétlése. Ez egyben a népművészet lényege is. Ilyen értelemben foglaltak állást a népművészet alkotásainak jelentősége szempontjából századunk kultúrájának jelentős képviselői.

2 A maszk problémája elvezet bennünket a típus válságához. Á legtöbb esztétika tanítása szerint

3 a maszk nem típus, tehát nem értékmérő, a maszk a mágikus hatalom jelképe, nem érvényes önmagában, hanem azon rituális cselekedetekkel együttesen, amelyek során alkalmazzák.

4 Egy maszkot kiszakítani az eredeti funkció rendszeréből, s ennek az elkülönített ábrának önmagában való sok1. Faure, E. 1951. 2. Pl. Sztravinszky, Bartók. Dali azt veti Miro szemére, hogy amit alkot nem több, mint népművészet. A népművészet és a képzőművészet kapcsolatát szabatosan fogalmazta meg Pátzay P., 1942. 3. Lásd Lukács Gy., 1957.; Végvári L., 1964. 4. A népművészet tárgyaira is érvényesek Malrauxnak a környezetből kiszakított műtárgyakra vonatkozó alapvető fejtegetései. 747