A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BODNÁR Mónika: Adatok Tornaújfalu népi táplálkozásához

rylus avellana), vadalmát (Malus silvestris), vadkörtét (Pyrus communis), Málnát (Rubus idaeus), vörös áfonyát (Vaccinium vitis-idaea), fekete áfonyát (Vaccinium myrtillus) stb. Itták a gyertyánfa, cserfa és nyírfa megcsapolása útján nyert levet. A fejlődés egy magasabb fokán az összegyűjtött növényeket hőhatásnak teszik ki, főzik, sütik, így teszik az ember számára élvezhetőbbé, ízletesebbé. Az általam vizsgált községben is számos erdei és mezei növényt gyűjtöttek és gyűjtenek részben még ma is. Azokat a növényeket, amelyeket gyűjtés után nyersen fogyasztották, általában a gyerekek szedték. Ide tartozik a mogyoró, a papsajt (Malva neglecta). A szeder (Robus caesius), a szamóca (Fragaria vesca) és a málna (Rubus idaeus) is a gyerekek kedvelt csemegéje. A szeder termését a temetőben és a Bódva partján szedték. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy az ő idejükben gyűjtötték a vadkörtét (Pyrus communis) és a vadalmát (Malus silvestris). A vadalmát főleg a káposzta savanyításánál használták. A vadkörtét néha nyersen is megették, de inkább megaszalták a kemencében, vagy megfőzték. A vadkörtéből készült pálinkát nem ismerik. Ugyancsak ismeretlen a vadalmavíz és a vadalmabor is, de a közeli Csermosnya völgyéből ezekre is van adat.

7 A nyírvízről sem hallottak, a Csermosnya völgyében is csak a gyerekek szokták „nyalogatni" a nyírfát, de Mecenzéfen (Medzev, Kassa vidéki járás) állítólag meg is csapolták.

8 A sóska összegyűjtése is a gyerekek feladata volt. A magas szárú lósóskát csak a gyerekek ették, ezt a konyhán nem hasznosították, de a rétisóskából levest és mártást készítettek. A rétisóska savanyúbb a kertinél. A megmosott, megtisztított sóskát sós vízbe tették, éppen csak felforralták, majd tejjel behabarták. A mártás vagy szósz is hasonló módon készült, de ezt a levesnél sűrűbbre habarták. Krumplihoz és lábatlantyúkhoz, vagy húsételekhez ették. A gyűjtögetett növények sorában fontos helyet foglaltak el azok a bogyók, termések, amelyeket valamilyen módon feldolgoztak, tartósítottak. Ide tartozott a málna (Rubus idaeus) és a som (Cornus mas), amikből szirupot (szörpöt) és néha lekvárt is főztek. A somot helyenként aszalták is.

9 Már Fényes Elek felhívta a figyelmet a sompálinkára: „A bőséggel termő somból pálinkát főznek, melly a szilvapálinkával egyenlő áron kél."

10 A pálinkához a somot hordóba gyűjtötték, hat héten keresztül erjesztették, ezután vitték a kifőzdébe Szepsibe (Moldava nad Bodvou, Kassa vidéki járás) vagy Szentjakabra (Tornaszentjakab, B.-A.-Z. megye). Itt említem meg, hogy a község lakó élénk kereskedelmi viszonyban álltak a mecenzéfi mániákkal, akik boronyicát (fekete áfonya, Vaccinium myrtillus) és brusnyicát (vörös áfonya, Vaccinium vitis idaea) árultak. A falubeliek általában búzával, kukoricával, tojással stb. fizettek a gyümölcsért, amit leggyakrabban befőztek. Két kanál boronyicára egy kanál cukrot tettek. Amikor megtelt az üveg, két-három kanál vizet öntöttek rá, majd az ablakba tették. A Csermosnya völgyében aszalták is a boronyicát. A megaszalt gyümölcsöt forró vízbe szórták, kevés cukrot tettek bele ízesítőnek. Lehűtve húsfélékhez ették.

11 Tornaújfaluban a boronyicának ezt a tartósítási és felhasználási módját nem ismerik. Tea céljára különböző füveket, virágokat, leveleket és terméseket gyűjtöttek és gyűjtenek még ma is. Ezeket hűvös helyen szárították, majd zacskóba tették (újabban papírzacskóba, ezt tűvel megszurkálják, hogy jobban szellőzzön). A zacskóval fel7. Márkus M., 1941.175. 8. Márkus M., 1941.177. 9. Saját gyűjtésem szerint a szomszédos Horvátiban (Chorváty) apadon (padláson) vagy ritkábban a napon aszalták a somot. Pálinkát itt nem főztek belőle. 10. Fényes E., 1837.337. 11. Márkus M., 1941.175. 736