A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - FÜGEDI Márta: Figurális díszítmények Északkelet-Magyarország pásztorművészetében

11. kép. A kígyós bot egyik példánya (DIVM 54.229.1.) szere bikafejet, a juhásznak kosfejet vagy bárányt, a kanásznak disznót faragott, a vadászoknak, erdőkerülőknek készített ún. „jágerkanalat" pedig szarvas, nyúl, tölgylevelek díszítették.

26 A pásztortársak általában jószággal, vagy annak valamilyen feldolgozott termékével fizettek egymásnak. A csordások egy őszi kecskét, a juhászok egy nagyobb bárányt, a kanászok 5-6 hetes malacot, a vadászok pedig pénzt, vadhúst adtak a csanakért.

27 A múzeumokban őrzött e területről származó többszáz csanak díszítményeit áttanulmányozva körvonalazódnak az északkelet-magyarországi régió pásztorművészetének jellemzői. A stilizált, egyszerű díszítmények a múlt század második feléből származó tárgyakon találhatók. Számos darabon a fogó olyan állatfejben végződik, ahol a figurális ábrázolásra törekvést csupán a szem és a száj jelzése mutatja. A naturális részletezés itt még ismeretlen, így az állatok sem határozhatók meg közelebbről. A felföldi csanakok figurális díszítményei között jellegzetesnek tekinthető a fogók kígyóformájú megoldása, amely gazdag változatokban ismert, s olykor a szép formai megjelenést valóságos faragóbravúrral oldotta meg alkotója.

28 Egyes egyszerűbb, a fogó funkciónak megfelelő formák, így a kampó és a kör vagy félkörív, már eleve kínálják a kígyó megjelenítését.

29 Emellett gyakoribb azonban a látványosabb, bonyolultabb megoldás, elsősorban a spirálisan körben tekeredő kígyóalak. Ezt a fogóformát legtöbbször még megtámasztják egy másik kígyó fejével, amely a csanak aljáról indul ki. így a fogó stabilitása, használhatósága megnövekszik, ugyanakkor a két kígyó dekorativitása is még nagyobb lesz.

30 Más változatokban a spirálisan tekeredő kígyóforma stabilitását azzal biztosította a faragó, hogy a kígyótestet küllőkkel kötötte össze.

31 Elsősorban a Mátra vidéken elterjedt több változatban az a fogómegoldás, ahol a kígyó és valamilyen vadállat viaskodását ábrázolta a faragó.

32 A kígyó a csanak aljáról kiindulva meghajló formában, az edény peremébe harapva tölti be a fogó funkcióját, az ívében álló állatalak pedig a kígyót kapcsolja a csanak testéhez, tehát stabilabbá teszi a fogót. A kígyós csanakfogó kedveltségét bizonyítja az is, hogy több nemzedéken át faragták különböző változatait a felföldi pásztorok. Herman Ottó a század végén Balassagyarmaton vásárolta azt a kígyófülű csanakot, melynek datálása 1874.

33 Ostoróczki József pedig a Heves megyében lévő Szűcsön még az 1950-es években is faragott turistáknak kígyós fogójú edénykéket.

34 A kígyóábrázolások legfőbb sajátosságának azt tarthatjuk, hogy az alkotó a figurális megjelenítés változataiban a látvány, a dekorativitás és a használati funkció, a stabilitás egységét hogyan tudta megoldani. 26. MangaJ., 1976.40. 27. Richterl. gyűjtése 1950-ben, Dobó István Vármúzeum Néprajzi Adattára, ltsz.: 2271. 28. A kígyóábrázolásokhoz lásd: Erdész S., 1984. és Fügedi M., 1987. 29. Vö.: MangaJ., 1967. 19/bábra. 30. Vö.: Domanovszky Gv., 1983. 319. ábra 31. Vö.: Bátky Zs.-Györffy l.-ViskiK., 1928.193. ábra 32. Vö.: FélE.-Hofer T., 1975. 146. ábra 33. Néprajzi Múzeum, ltsz.: 31911. 34. Néprajzi Múzeum, ltsz.: 74. 150. 687. 661