A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - SIMÁN Katalin: Települési formák Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a paleolitikum idején

1. ábra. A vizsgált régészeti lelőhelyek és a kőnyersanyag főbb lelőhelyei. 1. Lambrecht Kálmán-barlang; 2. Subalyuk-barlang; 3. Diósgyőr-Tapolca-barlang; 4. Kecskésgalya-barlang; 5. Szeleta-barlang; 6. Büdöspest-barlang; 8. Ballavölgyi sziklaüreg; 9. Háromkúti barlang; 10. Herman Ottó-barlang; 11. Herman Ottó-kőfülke; 14. Puskaporos kőfülke; 15. Bodrogkeresztúr; 16. Balla-barlang; 17. Árka; 18. Tarcal (hq — hidro(limno-)kvarcit; sz = szarukő; kvp — üveges kvarcporfir; o = opál; j = jáspis; kvl = kővelő) kok és folyók és a megtelepedési viszonyok a mainál valószínűleg sokkal kedvezőtlenebbek voltak. Figyelembe véve a geomorfológiai alakulatokat, a valószínű flórát és faunát, valamint tekintettel a vízföldrajzi helyzetre a településre legalkalmasabb területek a következők lehettek: Bükk hegység és peremterülete, Hernád-völgy mindkét oldala, a Zempléni hegység peremvidéke. Nem jelenthetett települési területet sem a Bodrog, sem a Tisza ott, ahol nem érintkezett közvetlenül a hegyvidékkel, mivel mindkettő mocsaras vidék volt még a múlt század elején is. A Hernád ugyanakkor az alacsony dombokkal keretezett völgyével vándorlási útvonalat határozott meg. Nem jelenthetett ideális megtelepülési területet a Zempléni hegység belseje sem, mivel az időszakos vízfolyások a vulkáni hegység belsejében nem biztosítottak egyenletes vízellátást. Ennek az elvi képnek felel meg az az adathalmaz is, amely többéves terepbejárás eredményeként gyűlt össze a Herman Ottó Múzeumban. Eszerint az ősember telepei a Zemplén hegység lábánál (sajnos egyelőre csak nyugaton és délen), a Hernád mindkét partján, a Sajó középső szakaszán a folyó déli partja mentén, a Bükk hegység teljes peremvidékén és a Bükk hegység belsejében kerültek elő. Ha végignézzük még egyszer ezeket a területeket azt látjuk, hogy egybeesnek a kőeszközökhöz használt nyersanyagok lelőhelyével. Ez azt jelenti, hogy a természetföldrajzilag kedvező helyek vonzását a megélhetés alapvető elemeinek biztosított volta mellett az „ipari tevékenység" lehetősége erősítette. 56