A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - SIMÁN Katalin: Települési formák Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a paleolitikum idején

1 I I 7

á \ 1 \ \ Vs m A DB 2. ábra. A vadászott nagyemlős fauna fajainak százalékos megoszlása. 1. Lambrecht Kálmán-bg.; 2. Subalyuk-bg. alsó réteg; 3. Diósgyőr-Tapolca-bg. alsó réteg; 4. Kecskésgalya-bg. alsó réteg; 5. Szeleta-bg. alsó réteg; 6. Büdöspest-bg.; 7. Subalyuk-bg. felső réteg; 8. Ballavölgyi sziklaüreg; 9. Háromkúti bg.; 10. Herman Ottó-bg. alsó réteg; 11. Herman Ottó-kő fülke; 12. Kecskésgalya-bg. felső réteg; 13. Szeleta-bg. felső réteg; 14. Puskaporos kőfülke; 15. Bodrogkei-esztúr; 16. DiósgyőrTapolca-bg. felső réteg; 17. Balla-bg. alsó réteg; 18. Árka; 19. Tarcal; 20. Balla-bg. felső réteg (A = hegyvidéki-erdei fauna; B — ligeterdei-sztyeppi fauna) A település helyét meghatározó viszonyok közül nézzük először a vadászott állatoknál jelentkező utalásokat (1. táblázat). A vizsgált területen levő lelőhelyeket három fő geográfiai csoportba oszthatjuk. Az első csoport azokat a nyíltszíni lelőhelyeket foglalja magába, amelyek kifejezetten nyílt területen helyezkedtek el, illetve a hegyvidék peremterületén, mely önmagában, bár közel a hegy és az erdő ligeterdős területnek vagy erdős-sztyeppnek tekinthető (Árka, Bodrogkeresztúr, Hidasnémetistb.). A második csoportba a hegy- és síkvidék találkozásának területén levő, főleg barlangi települések (Szeleta barlang, Herman Ottó barlang, Büdöspest barlang, Subalyuk barlang, Mályi, Sajóbábony stb.). A harmadik csoportba pedig azok a barlangi települések tartoznak, amelyek a hegység belsejében találhatók (a vizsgált területen ilyennek tekinthetjük a Háromkúti, a Lambrecht Kálmán, a Ballá barlangokat stb.). A természetes feltételezés az, hogy a csoportok, amelyek az egyes geográfiai területeken tartózkodtak, az adott terület élővilágából nyerték táplálékukat. 57