A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

szempontjából nyilvánvaló, de közel sem az kulturális téren, különösen a lakóépítményeket illetően. Idézi Chropovsky,B. összegzését, mely szerint a Nagymorva Birodalomban: „ . . . a településeken egyhelyiséges, derékszögű, hozzávetőleg négyzet alakú (3x3 és 5x5 méteres) félig földbe mélyeszteti, a várakban pedig egy- és többhelyiséges építmények álltak. A falusi félig földbe süllyesztett lakóépítmények többnyire karó- és cölöpszerkezetűek voltak, falaik sövényfonatosak és sárral tapasztottak, és némelyiknél már a gerendaszerkezet is felfedezhető kőalapozás nyomaival. A lakóházak tetőformája nyereg vagy kontyolt, és a tetőt szalmával, náddal, esetenként zsindellyel fedték. A házak bejárata jobbára a déli oldalon nyílt, az ajtókon már pántok és zárak (helyenként rugósak is) előfordultak, a bejárattal szemben pedig ott állt az agyagból vagy kőből készült tüzelőberendezés, tűzhely vagy kemence. A lakóépítmény padlója döngölt agyagból vagy sárból készült, amelyet utólag alaposan kiszárítottak. A város jellegű településeken és a feudális majorságokban már többhelyiséges lakóházak tűnnek fel . . ."

12 Ezt követően ugyan utalás történik - Filep Antal egy tanulmánya nyomán a fentiekkel nagymértékben egyező X-XII. századi magyar lakóépítményekre, sőt Marsina, R. azon megállapítására is, mely szerint „ ... az újonnan érkezett (ős)magyar lakosság széles tömegeit a finnugor eredetű, a Kárpátok vidéki és a keleti szlávok kultúrájához nagyon közel álló kultúrájú paraszt-pásztor törzsek alkották. Éppen ezért a temetkezési helyeken rendkívül nehéz az etnikai hovatartozás megállapítása. A sírleletekből előkerült Bjelo Brdo-i kultúra emlékeinek inkább civilizációs jellege van . . . A települések, lakóhelyiségek tekintetében is hasonló a helyzet, hiszen ott ugyancsak nagyon nehéz a szláv illetőségű lakóépítményt az (ős)magyartól megkülönböztetni, és ez fordítva is így igaz." Marsina, R. véleményével teljes mértékben egybecseng a magyar régészek egy részének az az álláspontja, melyet legutóbb Bóna István így összegzett: „Magam is régóta hangsúlyozom, hogy az ún. Bjelo Brdo-kultúra nem más, mint az Árpád-kori Magyarország etnikumok feletti sajátos művelődése, melyből azonban éppen a magyarokat bajos volna kihagyni."

13 A szerzőt azonban sem Filep Antal, sem Marsina, R. nem győzte meg teljesen. A magyar köznép letelepült életmódjára utaló, az általuk használt szilárd lakóépítményeket bemutató, Filep Antaltól származó sorok idézete után így folytatja: „S hogy a fentebb vázolt helyzetet a magyaroknál nem lehetett általános érvényűnek tekinteni, mi sem bizonyítja jobban, mint azok a feljegyzések, melyeket Ottó, a freisingi püspök Magyarországon tett utazásai során készített."

14 A magyar történettudomány már felhívta a figyelmet ennek a forrásnak enyhén szólva kétséges voltára, de tapasztalható másutt is, hogy tovább idézik és hivatkoznak rá. Ezért térek ki bővebben elemzésére a meggyőzés igényével. A gyakran idézett feljegyzés a püspök 1147-ben a Szentföldre tett, Magyarországot is érintő utazásait rögzíti. A házakra vonatkozó rész a következő: „Denique cum vilissima in vicis vei oppidis ibi, id est ex cannis tantum, rara ex lignis, rarissima ex lapidibus habeantur habitacula, totó estatis vei autumpni tempore papiliones inhabitant." (Mivel a falvakban és városokban a lakásaik igen hitványak, nádból, ritkán fából és még ritkábban kőből valók, egész nyáron át és ősszel sátrakban laknak.)

15 Mindenekelőtt megállapítható, hogy Ottó püspök nem tekinthető elfogulatlan szemlélőnek, erre a sokat idézett sorok szomszédságában is találhatunk példát: 12. Botík, J., 1983.148. passim. 13. Bónal., 1986.576. 14. Botík, J., 1983. 148. 15. E helyen Szabó /., 1971. 31. nyomán idézem, költőibb és szabadabb fordítását ld. Szamota /., 1891. 16-17., a latin szöveg grammatikáját is visszaadja K. Csillén K., 1982.170. 486