A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

„ . . . joggal hibáztatható a végzet, vagy inkább csodálandó az isteni elnézés, amely nem mondhatom, hogy embereknek, hanem ilyen emberi szörnyetegeknek oly gyönyö­rűséges országot adott." 16 Mondani se kell, hogy a gyönyörűséges ország Magyarország, az emberi szörnyetegek pedig a magyarok. Freising püspöke nem éppen hízelgő véleményének konkrét okai a nevezetes uta­zást megelőző évben lelhetők fel, de az előzmények régebbre vezetnek. A XII. század 20-as éveiben II. István uralkodása idején (1116-1131.) fellépett egy némileg homályos származású, az Árpádok Álmos ágához tartozó, Borisz nevű trónkö­vetelő. Kitartó ember lehetett, mert (Vak) Béla (1131-1141.) majd II. Géza idején (1141-1162.) is feltűnik. 1145-ben megszerzi III. Konrád német király (Ottó püspök fél­testvére) és II. Henrik osztrák őrgróf (a püspök testvére) támogatását. Ebben bízva 1146 áprilisában Borisz elfoglalta Pozsony várát, de sikere rövid életűnek bizonyult, mert Géza királynak a trónkövetelő zsoldosai pénzért átadták a várat. Az ügybe beleke­veredett az osztrák őrgróf is, hadakat gyűjt, de ezt a magyar király nem várta be, hanem rátört az addig egybegyűlt seregére, és azt szétverte. Á Lajta folyó melletti csatából Henrik is alig tudott elmenekülni. 17 1147 tavaszán indult meg a második keresztes hadjárat a Szentföldre. III. Konrád német király átvonulását - nyilvánvalóan politikai okok miatt - II. Géza nem tagadhatta meg. Hírek terjednek el, hogy ennek ürügyén a makacs trónkövetelő Borisz is Magyar­országra jön. Bár erre valószínű nem került sor, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy „A magyar-német viszony feszült volta Konrád hadának átvonulásánál is érződött. Komoly fegyveres összeütközésre nem került sor, de nem barátként, hanem inkább el­lenségként haladt át az országon . . ," 18 Ezzel a haddal járt Magyarországon Ottó püspök is, s az események arra vallanak, hogy útját nem a zavartalan szemlélődés jellemezhette. Van még egy tény, ami nagymértékben csökkenti a tudós püspök szavainak érté­két. A Magyarországon átvonuló - egyébként mint minden idegen had, általában nem veszélytelen - kereszteshadak a Pozsony-Győr-Fehérvár-Tolna környékén a Dunához kiérő, majd onnan délre ezzel többé-kevésbé párhuzamos, a későbbiekben is fontos ke­reskedelmi útvonalon haladtak. Ez az út viszonylag kevés fontos települést érintett, ar­ról nem beszélve, hogy - nyilvánvalóan nem véletlenül - nem is egy helyen besenyők lakta vidékeken húzódott. Az idézett sorok forráskritikai elemzésével már Szabó István is foglalkozott, ő első­sorban a településtörténet szempontjából a következő tanulságokra jutott: „Mind a falvak állandóan lakott voltát kifejező törvényekből és okleveles forrásokból, mind a püspök szövegezéséből arra lehet következtetni, hogy a sátrak, amelyekben a püspök nyáron és ősszel látta a magyarokat, benn a falvakban voltak. A látvány meglepő volt számára, s érdemesnek is találta feljegyzésre, mintegy a magyar falu sajátos képét óhajtva vele megörökíteni." 19 Györffy György már a forrás általános kritikáját adja, éppen Szabó István előbbi felismeréséhez kapcsolódva: „Ottó híradásának értékét még ennél is lejjebb szállíthatjuk. Ismertetése szerint a magyarok nyáron és ősszel laknak sátrakban: ő maga azonban ezt nem láthatta, mert tavasszal vonult át Magyarországon. Ráadásul útvonala Mosonban, a Rábánál és Fejér-Tolna megyében a besenyő szállások közt vezetett, s így még az is kérdéses, hogy mennyiben illetik szavai a magyarokat vagy 16. HarasztiS.-PethőT,, 1963. 45. 17. A történeti eseményekre ld. Kristó Gy., 1984. 1184-1185., 1187., 1190-1191., 1193-1198., a rokoni kapcsolatokra Haraszti S.-Pethő T., 1963. 49. 18. Kristó Gy., 1984.1196. 19. Szabói., 1971.32. 487

Next

/
Oldalképek
Tartalom