A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GYULAI Éva: Borsod Vármegye Rákóczi hamvainak hazahozatalánál • Adalékok az ünnepek viselettörténetéhez

mellett, mert „Borsodmegye állította ki a Bercsényi zöld huszár ezredet".

22 A főjegyző valószínűleg arra a Rákóczi korabeli forrásra gondolt ekkor, amelyre Szendrei János Miskolc monográfiájának 1904-ben megjelent II. kötetében utalt, ezt írva: a városra nehezedő „temérdek anyagi áldozaton felül (1705) április 29-én Bercsényi Miklós tábornoktól parancslevél érkezett, hogy minden tíz porta után egy újabb jól felfegyverzett és ruházott hajdú állítassék, úgy hogy ezen kivetési alapon Borsod, Heves, Gömör, Torna és Szepes vármegyék együttesen egy újabb lovas és gyalog ezredet állítsanak ki."

23 A Miskolc monográfia ezen túl is több helyen idézi azokat a borsodi és miskolci katonákat, akik a kurucok oldalán harcoltak, sőt, az Oklevéltár, a monográfia III. kötete több más, a Rákóczi szabadságharcban részt vevő borsodiakról szóló forrás mellett közöl egy névsort, amely egy 1706. augusztus 31-én kelt összeírást tartalmaz, ez a „Personalis Insurrectiokor való, mikor Szolnok felé kellett a németek eleiben menni, Generális Bercsényi úr táborába".

24 Ez a lajstrom miskolci gyalogosok nevét tartalmazza. A Miskolc monográfián kívül a kortársaknak rendelkezésére állhatott Simon János levéltáros kutatásainak eredménye is, amely éppen az ünnepségek idejére jelent meg „II. Rákóczi Ferencz és Borsodvármegye" címen, s melyben szintén találunk eredeti forrásközléseket a borsodiaknak a kuruc szabadságharcban vitt szerepére vonatkozóan.

25 Ezek alapján joggal tekinthették magukat Bercsényi huszárai utódainak a borsodi nemes és polgár ifjak. A Bercsényi huszárok ruhái és hadfelszerelése tervezése körülményeit illetően is csak következtetésekre hagyatkozhatunk. Ehhez a munkához a következő források álltak a kor emberének rendelkezésére: a tárgyakban megjelenő közvetlen, eredeti források és a kor viselettörténeti feldolgozásai. Eredeti forrásoknak tekinthetjük az 1903-as Rákóczi ereklyekiállításon, valamint múzeumokban fellelt egykorú ábrázolásokat és tárgyi emlékeket, valamint azokat a Rákóczi korabeli ruhákat, amelyekről a Miskolczi Napló kis hírben számol be 1906. október 19-én: „A rendező bizottság egyik tagjának felkérése folytán, ma Szelényi Lajos helybeli nyomdatulajdonos több eredeti Rákóczi korabeli díszruhát mutatott be a rendezőségnek, melyeket metzenzéfi rokonaitól szerzett be. A ruhák igen szépek és a bizottság tetszését megnyerték." A rövid tudósítás arra enged következtetni, hogy a bemutatott díszruhák mintául szolgálhattak a tervezendő bandériumi egyenruhához. A közvetlen tárgyi és képi forrásokon túl azonban a kor embere inkább a rendelkezésre álló történeti munkákra támaszkodhatott egy hasonló feladat során. A legkézenfekvőbbnek Nagy Géza és Nemes Mihály 1900-ban megjelent díszkiadású viselettörténeti monográfiája tűnhetett, melynek számos színes olaj nyomatos ábrája közül - melyek a Rákóczi kor viseletét illusztrálják - kettő színében és összeállításában is nagyon emlékeztet a múzeumban őrzött viseletre

26 (5. kép). Bizonyos részletkérdésekben Szendrei Jánosnak a viseletképekről szóló könyve is segítséget nyújthatott,

27 sőt, Miskolc történetének szerzője, a budapesti díszbandérium tervezője személyesen is adhatott a borsodiaknak segítséget. A helyi lapok már két héttel az ünnep előtt közölték a Bercsényi huszárok felszerelésének pontos listáját: „sárga csizma, király vörös nadrág, sárga salavári, zöld dolmány sárga zsinórzattal, farkasbőr kacagány, farkasbőr kalpag, a vármegye czimerével és 22. Miskolczi Napló, 1906. október 6. 23. Szendrei J., 1904.324. 24. Szendrei J., 1890. 424-430. 25. Simon J., 1906. 26. Nagy G., XXX. tábla 6. kép és XXXI. tábla 2. kép. 27. Szendrei J., 1892. 393