A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GYULAI Éva: Borsod Vármegye Rákóczi hamvainak hazahozatalánál • Adalékok az ünnepek viselettörténetéhez

szárnnyal, kuruc fringia, továbbá a Rákóczi színekkel feldíszített zászlós kopja., zöld zsabrák (lófelszerelés), csótáros kantár és magyar nyeregszerszám".

28 A díszruha korabeli leírása mellett a Bercsényi huszár öltözékének rekonstrukciójában és a múzeumban őrzött darabok azonosításában segítségünkre van egy 1985-ben gyűjteményünkbe került eredeti fotó 1906-ból, korabeli passpartout-val és aranyozott fakerettel - Dunky fivérek felvétele, Miskolc - amely egy lovon ülő Bercsényi huszárt ábrázol

29 (6. kép). A férfi fején farkasbőrös kuruc süveg van tollas forgóval, melyet Borsod vármegye címerét mintázó rézlemez-domborítás erősít a süveghez (7. kép). A süveg felismerhető állapotban ma is megtalálható a Herman Ottó Múzeum történeti gyűjteményében a farkasbőr és tollfogó nélkül (ltsz.: 53.1371.6.). Színe zöld, formája a hagyományos kuruc csúcsos (viselve lehajló) kalpag. A fotón a huszár bal vállára vetett farkasbőrös kacagányt visel, mely nem maradt fenn napjainkig a tárgyak között. Öltözékének további darabjaiként zsinóros dolmány és nadrág ismerhető fel a fényképen, melyek a következő műtárgyakkal azonosíthatók: zöld színű posztóból készült sárga zsinóros dolmány és piros posztó csizmanadrág (ltsz.: 53.1371.4. és 53.1371.5.) (8. kép). Az egykorú fényképen a rövid dolmány eltakarja azt a jellegzetesen XVIIXVIII. századi ruhadarabot, amely a kuruc korban igen népszerű volt,

30 s mind a Bercsényi huszárok viseletének említett 1906-os lajstroma, mind a múzeumi gyűjtemény megőrizte számunkra: a salavárit vagy nadrágvédőt. A múzeumi darab piros posztóból készült rövid nadrágféle, melyet a nadrágra húzva viseltek (ltsz.: 53.1371.3.2.). A fényképen rövid szárú csizmát ismerünk fel, mely a sárga szattyánbőrből készült műtárggyal azonos (ltsz.: 53.1371.7.1-2.) (9. kép). A huszár hadifelszereléséhez tartozik a rézveretes famarkolatú enyhe ívben hajló pengéjű szablya, melynek üreges fahüvelyét fekete viaszos vászonnal borították és csillagdíszes rézlemezből készült véretekkel látták el (10. kép). Kardszíja barna bőr. A markolat alatt a penge jelzése: 1.CS/39SKOLEK (ltsz.: 53.1371.2.1-2.). A fényképen a huszár baljában zászlós kopját tart, mely a múzeumban őrzött piros-kék hadilobogós vashegyű kopjával azonos (ltsz.: 53.1371.1.) (11. kép). A fotón jól felismerhető a ló felszerelése is. A nyeregtakaró két-két sarka karéjos, illetve csúcsban végződik, egyik hegyesszögű csúcsába Borsod vármegye rézveretes címerét erősítették fel. A tárgy zöld posztóból készült, s viszonylag épen őrződött meg az évtizedek folyamán (ltsz.: 53.1370.2.). Jó állapotú fotón nem látható sárga bőrből nagy hozzáértéssel és gonddal készült - nyereg is (ltsz.: 53.1370.3.). A fényképen j ól kivehető szügy ellő és lószerszámok eredeti darabjait vörös bőrből varrták, sárgaréz csillagokkal és karikákból álló lánccal díszítették (ltsz.: 53.1370.10-11-12.). Sárgaréz a kengyel is (ltsz.: 53.1370.15.1-2.). A felszerelésből csak a tarsolyt hiányolhatjuk, ez sem a fényképen, sem a korabeli leírásban, sem a műtárgyak között nem szerepel. Ha a történeti műtárgyak készítésének, használatának körülményeit, történetét s a bennük megtestesülő társadalmi viszonyokat vizsgáljuk, a történeti muzeológia egyik legfontosabb feladatának teszünk eleget. A Rákóczit és bujdosó társait kísérő díszbandérium viseletegyüttese azonban nemcsak készítésének és használatának korát, társadalmi-politikai viszonyait, művelődéstörténeti jegyeit viseli magán, hanem - lévén egy előző kor katonai viseletének felidézője - a kuruc kor világát is tárgyiasítja. Ezért nem 28. Miskolczi Napló, 1906. október 21. 29. Ltsz.: 85. 2. Meszléry Zoltánné ajándéka. 30. NagyG., 163. 394