A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - KAMODY Miklós: Adatok Bártfa és Bártfa-fürdő postájának történetéhez

másokat az utak, hidak és átkelőhelyek megtekintése céljából, írja össze a nehézségeket és orvosolja a bajokat.

12 Flach Viktor kassai postamester ezzel a megbízással mintegy igazgatói, prefektusi hatáskört kapott a felső-magyarországi posták felett, melynek maradéktalan végrehajtásával jelentősen segítette a postahálózat gyorsabb kiépítését és megkívánt jó működését. A század közepén az országos behálózó tíz postavonal közül a IX. sz. fővonal érintette Eperjest, ahová Bártfa postája csatlakozott. A XVIII. század végéről már pontosabb adatok állnak rendelkezésre. 1790-ben a Bécs, Kassa, Tokaj, Debrecen, Erdély útvonal mellett, Bécs-Galícia között Eperjesről külön postavonal ágazott el Ternye, Bártfa, Orlich, Komarnik helységeken át a galíciai Dukla postaállomásig.

13 Ez időbeni postamester Bártfán Mokozzini Antal volt, levélszedője Guth Ferenc, 1794-ben pedig Emericus Bene a „tabellarius confector"

14

. Az 1804-ben kiadott postai lexikon, mely a postajáratok útvonalát, az útvonal mentén fekvő postaállomások egymáshoz való postamérföldtávolságát, a postajárat érkezési és indulási adatait tartalmazza, Bártfára vonatkozóan így tájékoztat: Bécsből a III. sz. útvonalon (Routon) a 31. mérföldnyire fekvő Eperjesig kell utazni. Innen a XXXI. sz. útvonalon kellett tovább utazni Ternye (1 mérföld), Bártfa (1,5), Orlich (1,5), Komarnik (1,5), Dukla (2) felé. A postajárat Bécsből Pozsonyon, Eperjesen keresztül kedden és pénteken délután indult, Bártfára hétfőn és csütörtökön érkezett. Tértiútban Bártfáról pénteken és hétfőn délelőtt indult Eperjesen-Pozsonyon át és Bécsbe érkezett pénteken és kedden hajnalban.

15 1798-ban Dörfel Ferenc töltötte be a postamesteri tisztséget 1805-ben bekövetkezett haláláig, mikor is özvegye Dörfel Jozefa vette át hivatalát, őt 1812-ben Lukászy János követte, majd pedig 1822-ben Markovics Márton végzi a postamesteri teendőket. 1844-1848 közt újra egy Dörfel nevezetű személy a postamester. Lehetséges, hogy az 1798-ban működő postamester unokája; Dörfel Károly, aki adópénztárnok (harmincados) és postamester volt egyszemélyben. Beosztottjait már nem levélszedőnek, hanem kiadónak (expeditor) nevezik. A hivatal forgalma már két beosztott személyt is kívánt: Luka Dánielt és Bene Károlyt.

1 6 A személyszállítás Magyarországon — ellentétben Ausztriával — nem tartozott a regale-jogok közé. A XIX. század második évtizedében a fekete—sárga delizsánsznak erős konkurrenciát jelentettek a gyorskocsi magánvállalkozások. A leghíresebb volt Mattheides Károly eperjesi vállalkozó 1837-ben létesített utazási vállalkozása, mely annyira bevált, hogy 1838-ban Pest-Eperjesi Gyorskocsi Intézet néven részvénytársasággá fejlesztett ki. Egy részvény ára 250 Ft volt, a részvénytársak jó nyereséghez jutottak. Az eperjesi gyorskocsi vasárnap és csütörtökön délben indult Pestről Miskolcon—Kassán át Eperjesre. Onnan a postamester, vagy magánfuvaros kocsiján hozták a gyógyulni kívánó vendégeket a bártfai fürdőbe. Mattheides egy másik járata keddi napokon Pest, Miskolc után Putnokon, (innen fel lehetett menni Keleméren át Aggtelekre megnézni a híres cseppkőbarlangot) Rozsnyón át Iglót érintve Lőcséig járt. E vonalnak elágazása volt Mezőkövesdtől Eger 12. B.-A.-Z. mLt, BmLt. Act. Pol. Mat. XVII. fasc. I. fr. 159. 13. Schematizmus ... 1793 Buda. 348-349. 14. Personalis et Salarialis Regié ac Libere Civitatis Bartphensis Anno 1794. Tabellarius confectorlevélgyűjtő, levélszédő (beosztott a postamester mellett). 15. CrusiusC, 1804.1. 16. Bártfa adókönyvéből származó adatok. 60