A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - VERES László: A miskolci nyomdászat története 2. Csöglei Tóth Lajos nyomdája (1842-1850)

A MISKOLCI NYOMDÁSZAT TÖRTÉNETE II. CSÖGLEI TÓTH LAJOS NYOMDÁJA (1842-1850) VERES LÁSZLÓ A miskolci nyomdászat története mind ez ideig nem kapott méltó helyet a magyar nyomdászat históriájában. A legjelentősebb feldolgozások, átfogó tanulmányok egyáltalán nem ismertetik a miskolci nyomdászat múltját, vagy legfeljebb egy-két adat megemlítésével jelentéktelennek, elhanyagolhatónak tüntetik fel.

1 A város helytörténeti irodalmában találunk ugyan Miskolc nyomdaiparára vonatkozó tanulmányokat, azonban ezek csak egy-egy részterületet ölelnek fel, illetve csak adalékokat közölnek. így Szűcs Miklós, Leszih Andor, Szűcs Andor és Komáromy József munkáit említhetjük.

2 Az utóbbi években kezdődtek el azok a részletekbe menő kutatások, amelyek a város nyomdatörténetének részletes bemutatását tűzték célul. Jelen tanulmányunk a város nyomdatörténetének időrendben második legjelentősebb időszakát kívánja bemutatni, miután szerzője már korábban ismertette Miskolc első nyomdájának, a XIX. század első harmadában működő Szigethy-féle nyomdának a történetét.

3 Miskolc első nyomdásza, Szigethy Mihály 1831. szeptember 29-én, 71 éves korában hunyt el. A Szigethy-család örökösei, így többek között Szigethy Mária még néhány évig fenntartották a kis „könyvnyomtató intézetet", amelynek utolsó kiadványa — a nyomdai impresszum szerint — 1838-ban került ki a kicsiny, vármegyeháza melletti üzemecskéből.

4 Csak feltevésekre szorítkozhatunk, de valószínű, hogy pénzügyi okok miatt és a mesterséghez értő szakember hiányában a nyomda bezárta kapuit és új tulajdonosra várt. Miskolc második nyomdatulajdonosa és egyben nyomdásza — aki a miskolci könyvnyomtatást újra felvirágoztatta — Csöglei Tóth Lajos volt. 1841. február 26-án, „Böjtelő hava 26-án" hirdették ki Borsod vármegye nemesi közgyűlése előtt Miskolc második nyomdászának privilégiumát. A Herman Ottó Múzeum Történeti Dokumentációjában megtalálható 27x34 cm-es formátumú, piros bársonyba kötött, 9 cm-es átmérőjű fedeles réztokba foglalt pecséttel ellátott privilégium négy pergamen lapot foglal magába, megfelelő takaró-védő lapokkal

5 (1. kép.). Leszih Andor az 1933-ban megjelent „Tóth Lajos 1. Nóvák L., 1928. 67. A jeles nyomdatörténeti író pusztán csak a következőket tartja érdemesnek megjegyezni Miskolc második nyomdájáról: „Tóth Lajos provizor vásárolta meg, ki 1841-től 1848ig egyebek közt Miskolczi Értesítő címen kis hirdetési meg vegyes tartalmú lapot is nyomtatott. Tóth 1852-ben csődbe jutott, előbb Nagy Imre könyvkötő, maj&vpedig Rácz Ádámnak a kezébe jutott." 2. Szűcs M., 1984.; Leszih A., 1933.; Szűcs A., 1948.; Komáromy J., 1973. 3. Veres L., 1981. A dolgozat e publikáció folytatásának tekinthető. 4. Veres L., 1981.77. 5. A nyomdász privilégium a Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentációjában található. Leltári száma: 5 3.45 20.1. 5 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 65