A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - SZIKORA András: Legeltetési rend Monokon a századelőn

8. kép. Magyarszürke-marhák a legelőn (1927) ahol a delelés történt. A delelés általában délután 4 óráig tartott a Falugaza-hegy, a Csirkéstető-hegy, a Leánykőhegy és a Csőrgökőhegy által övezett kráterszerű katlanban levő Makrakútnál. Az erdőben a sertések legeltek és makkoltak így a makkra ebből a kútból itták a vizet amit egy tócsaszerű mélyedésbe húzott ki vödörrel a kútból a kondás. Feltűnően jéghideg vize volt ennek a kútnak. Aki erre járt és kimelegedve hirtelen ivott vizéből az biztos tüdőgyulladást kapott. Egy alkalommal a faluból Firkó Feri „makralegény "-nek tartott fiú is ivott belőle és nemsokára meg is halt tüdőgyulladásban. Mások szerint ezért makra a kút neve. Ugyanis Firkó Feri makralegény volt és makra pipát szívott. A szőlőhegy (hegyfarok) elmélet ide nem vág, mert a szőlőföldek távol esnek és így az első kettő feltevés közül az egyiket kell elfogadnunk mint névadót. Ha nagyon erős volt a napsütés, akkor az erdőszélén levő fák alá beengedte a kondás a nyájat. Ez azonban a Jukasfa vonalánál tovább nem terjedhetett. Itt már a sertések a turkálással olyan erdei kárt idéztek elő, amit nem engedtek meg. Az erdőn hazafelé tartva csak a Bakaparti-csapás bal oldalán lehetett elvonulni. Itt általában akácfák nőttek és különösebb kárt nem okoztak a turkálással. Késő délután ért a nyáj a falu végéhez és amikor a nap leszállt a kondás elengedte a nyájat és az állatok megállás nélkül futottak hazafelé. Cselédek csordája. Befejezve a csorda, gulya és a nyáj változatok ismertetését, itt kell megemlítenem azt, hogy az uradalom kezelésében levő Lőrincke-tanyán és a Kaptártanyán, valamint az Újtanyán (Dénesmajor) élő és lakó cselédembereknek is volt közös csordája a harmincas évek elején. A cseléd csak egy tehenet, a kocsisgazda, a béresgazda, az udvarosgazda már kettőt is tarthatott. Ezeket a gazdaság takarmányából látták el télen és nyáron is. A sertések legeltetését azonban már nem engedélyezték, főleg állategészségügyi megfontolásokból. Például a Kaptár-tanyán az 1930-as évek elején több ezer süldőt és több száz anyadisznót és turnusokban hizlalt sertéseket tartottak. Ezeket nem lehetett veszélyeztetni a cselédházak mellett épített vándordisznóólakban tartott sertésekkel. A gazdaságnak volt állatorvosa de a sertés vonatkozásában tevékenységi területe csak a 314