A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - SZIKORA András: Legeltetési rend Monokon a századelőn

gazdaság állományára terjedt ki. A cselédek házai mellett a 30-as évek végén a 40-es évek elején már voltak hizlalók (ennek nevezték azt az ólat amelyben a disznót hizlalták) ezt hallgatólagosan engedélyezték de csak a hizlalás időtartamára, amely a kukoricatöréstől január 1 -ig volt érvényben. A Lőrineke-tanyán lakó cselédek tehenei a Hosszúvölgy egy részén, a Kaptár-tanyán és a Dénes majorban lakóké pedig a Kaptár tanya alatt levő területen legelhettek. Az első világháborút követően nem kevés ellenállást leküzdve egy ésszerűbb legeltetési és reggeli kihajtási rend alakult ki. A község a Monoki-patak völgy két oldalán mintegy 2—2,5 km hosszúságban nyúlik el. A szélessége is jóval meghaladta az 1 km-t. A hajdani Fester-sor (ma Kossuth Lajos utca) már egymaga másfél kilométer hosszú, ha hozzáadjuk az Alvég hosszát a Pap György-kútig akkor ez jóval meghaladja a 2 km-t. A falunak különböző részein laktak a hajdani gazdák és a gyalogok is. A reggeli kihajtogatásnál az állatok két irányba történő terelése a legelők felé az utcákon nem kis gondot okozott a pásztorembereknek. Ugyanis a két szembejövő csorda, vagy sertésnyáj összekeveredett amelyből komoly bonyodalmak származtak. Végül is a reggeli kihajtogatáshoz „elvonulási tervet" készítettek de nem vált be. Ezt az áldatlan állapotot szüntette meg a község akkori vezetőségének határozata, amely szerint a falu közepén kezdenek reggel hajtogatni a kondások éspedig úgy, hogy a falu földrajzilag alsó része az Alvég, a Lapos-út (csapás) felé hajtó kondásra bízta a disznóit, a Felvég pedig a Makra-kút felé eső legelőrész felé hajtotta ki a jószágait. Az alvégesi nyájhoz tartozott a falu nyugati részén levő hajdani Szilvás-sor, a Csűrsor és azt összekötő köz, továbbá a Vitéz-sor, a Nagy- és a Kis-Alvég, a Kertekalja és a Hatház lakóinak sertésállománya. Ugyancsak a falu közepén indító kondás hajtogatta a Templom-soron, a Fester-soron, és a Radocskán, a Gyilkos-soron összegyűjtött sertéseket a Falugaza-erdő és a műút között levő legelőterületre. Ide tartozott még a nagytemplom alatti falurész és a Bagolyvárban lakók jószágai. Állítólag amikor ez a határozat megszületett akkor a községi bíró és a Legeltetési Társulat elnöke megjelent a falu képzelt közepének vonalán a pásztorokkal. Egymásnak hátat kellett fordítaniuk és ekkor azt az utasítást kapták a bírótól, hogy amit a faluból maga előtt lát onnan hajtogatja a kondát az Alvég felé, a másik pedig a felezővonaltól a Felvég felé. Az ésszerű határozat hatására a pásztoroknak nem kellett reggel a falun végig, kilométereket hajtogatni, törni a jószágokat és este pedig szintén nem kellett ugyanannyit az állatoknak hazafelé futni. Ez a határozat később bizonyos mértékben a csordákra is kihatással volt és lassan megszűnt és tegyük hozzá elég későn az éles megkülönböztetés ilyen vonatkozásban is a jobbágy, a későbbi gazdák és a zsellérek, illetve agrárproletárok között. Ha megfigyeltük akkor tisztán láthatóvá vált az, hogy a feudális korból, a jobbágy időkből örökölt megkülönböztető hatások még századunk első felében is mennyire hatottak. 315