A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - SZIKORA András: Legeltetési rend Monokon a századelőn

7. kép. Magyarszürke-marhák a legelőn (1927) is volt természetbeni járandóság amihez több csatornán át egy kis pénz is járult. A második fél évet terményben kapta meg és ez fél véka gabona (búza, rozs) mennyiséget jelentett állatonként. Ha Szent János nap (június 24.) után ha csak 1 napot is kint volt az állat a csordán, akkor már meg kellett fizetni a fél véka gabonát. Ezenfelül állatonként 3 pengőt fizettek az állattulajdonosok. A beszedett összegből a 8 db községi tenyészbikát, takarmányozták, istállózták és ha kivénült valamelyik akkor a Hortobágyon ebből vásároltak újabb fiatal tenyészállatot. A csordások ezenfelül ún. bocskorpénzt is kaptak. A fedeztetések alkalmával külön pénzbeli juttatásban részesültek. Ez akkor is járt a csordásnak ha nem a Bikaól-udvarában, hanem a legelőn zajlott le a fedezés. Az apaállatok szénával való ellátását a Hosszúvölgyben levő kaszálóról biztosították. Karácsony előestéjén a csordás megjelent az állattartó udvarában és vagy az ostorával pattintott néhányat, vagy a kürttel néhány szólamot fújt és ezért ismét pénz és egyéb természetbeni ajándék illette meg. Erre egyedül Virág Pista bácsi nem tartott igényt, ő volt a falu első és utolsó „büszke" pásztora. Koldulásnak tartotta a karácsony előesti ostorpattogtatást az állattulajdonosok udvarán. Amint azt már említettem Virág Pista bácsi szép szál férfi volt, buktak is utána a menyecskék, de ő csak a tehenek hátán át tárgyalt a „jóminőkkel". A gazdák sertésnyája (kondája). Hajdanán még ez is el volt különítve az egyik a másiktól. Külön nyája volt a gazdáknak és külön a gyalogoknak. A gazdák nyájának legelőterülete a falu végén a Fehérkereszttől kezdődően a Kertészkert mellett, majd a Vágóhíd, a. Nagy major, a Nagy magtár, mögötti füves patakparton és a Hatház kertjeinek végében, a Tanítók-földje melletti füves rész, továbbá a Lapos-csapáson át egészen a Vajkókútig. Nyáron a Nagy major melletti patakrészt a kondás elrekesztette és ezt a kiváló fürdőzési és pihenési lehetőséget nyújtó patakrészt mindig ki is használták az állatok deleltetése céljából. A sertéslegelők minősége ősidőktől fogva mindig rossz volt. Gyalogok nyája (kondája). A reggeli kihajtogatás után a nyáj a Falugaza-erdő melletti füves térségen haladt legelészve a Bakapart nevű erdei csapáson a Makrakút völgybe, 313