A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALÁZS Géza: Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza vidéken

1. kép. Az első magyarországi pálinkafőző-készülék ábrája egy sernevelőben. (Comenius nyomán közli: Bevilaqua Borsody Béla, 1931.) 2. Az égetett szeszes italok történetéről nincsenek eléggé biztos, megnyugtató útmutatók. Egy bizonyos: tarthatatlan az a nézet, mely szerint az égetett szeszes ital az északi népek találmánya és Magyarország területére csak a XV—XVI. század után tört be. Adam Maurizio kutatásai alapján nyilvánvaló, hogy a legtöbb ún. primitív, természeti nép ismerte a lepárlás kezdetleges módját. A legelső Magyarországon följegyzett pálinkaféleség az aqua vitae. Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné gyógyszerként használta, de Európa-szerte híres volt a Magyarországon gyártott „élet vize". Pontosan nem tudható, hogy ez vajon miféle égetett szeszes italt jelenthetett. Valószínűleg többfélét, de mindenképpen bor, seprő, törköly alapanyagú égetett szeszes italokról lehet szó. A XVII. században Apafi Mihály fejedelem akovitát szállított a töröknek. Apor Péter Metamorphosisában (1736) réginek, tehát „jónak" tartja az égettbort: „Brassóban főzték az fahéjvizet, azonkívül a reggeli italt hívták aquavitának, vagy tiszta égettbort ittanak, honnan is az úrasszonyok apró pincetokokban, úgy az nemes- és főasszonyok is úgy kínálták . . ." 4 Az égettbor, égetett bor szavunk első adata 1544-ből származik.

5 Agabonapáiinkára a legkorábbi magyarországi adat föltehetőleg Mátyás uralkodásának második évéből, 1459-ből ismeretes. Mátyás tiltja a „gabonából fellengített bor" előállítását.

6 Az 1630-ban először föltűnő pálinka szavunk föltehetően gabonapálinkát jelentett.

7 Erdélyben - a Szótörténeti Tár tanúsága szerint — 4. Apor P., 1972. 14. S.Zolnay L., 1978. 319. 6. Kárpáti E., 1979.41. l.A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 1976. 71. 274