A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - BALASSA Iván: Herman Ottó, a néprajztudós

gal a kapcsolatot megszakította és annak tisztikarában többé nem szerepel, az Ethnographiában is csak néhány cikket ad közre de közben, csaknem egy évtized múlik el. Az ellentét csak 1909-ben oldódott fel, amikor a Magyar Néprajzi Társaság Herman Ottót, egykori elnökét, tiszteleti taggá választotta. Az 1872-ben megalakult Magyar Nemzeti Múzeumon belül a Néprajzi Osztály Xantus János vezetésével, de méltatlan körülmények között jórészt a központi épület folyosóin helyezték azt el. Herman Ottó többször felszólalt érdekében a képviselőházban, így többek között 1890. novemberében és számára nemcsak megfelelő elhelyezést, hanem a fejlődéshez szükséges dotációt is kért a kultuszminisztertől. Interpellációját különösen a baloldal támogatta. A miniszter ígéretet tett arra nézve, hogy az Iparművészeti Múzeumban, melynek tervét éppen abban az időben fogadták el 4—5 termet biztosít a megfelelő kiállítás részére.

1 ° Az ígéretből, mint tudjuk semmi sem lett és a Nemzeti Múzeum épületéből kiköltöző Néprajzi Múzeumot előbb a Várbazárban, majd egy lakóház nem túlságosan alkalmatos helyiségeiben helyezték el. Herman Ottóban élt olyan remény, hogy esetleg megbízást kap Xantus János után a Néprajzi Múzeum vezetésére, ez azonban nem következett be, mert azt a nálánál több mint három évtizeddel fiatalabb Jankó János nyerte el. Talán ez is egyik alapja lehetett a köztük többször kirobbant túlhajtott vitának. Ehhez még az is járult, hogy a gr. Zichy Jenő vezette oroszországi expedícióba, melyben halászati kutatásokat kívánt végezni, nem ő, hanem Jankó János került be. Herman Ottó többszöri kísérlete sem sikerült, hogy a korszak vezető néprajzi orgánumaiba, szerkesztőségébe bejusson. Ez joggal elkeserítette, hiszen a múlt század végéig senkinek nálánál nagyobb érdemei nem voltak az ún. tárgyi néprajzmegalkotásában. 2. Herman Ottó a néprajzi tárgy-gyűjtő és -kiállító. A Néprajzi Múzeum megalakulásakor elsősorban Európán kívüli tárgyakkal rendelkezett. Az 1873. évi bécsi világkiállításra Xantus János és Rómer Flóris jelentős népművészeti gyűjteményt hozott létre, de munkaeszközök bemutatására sem itt, sem más magyar múzeumban nem került sor. Ezt a munkát Herman Ottó indította el és ezzel az általa használt szóval élve a tárgyi néprajz megalapítójává vált hazánkban. Az első gyűjtése a halászathoz kapcsolódott, mely iránt érdeklődése már Erdélyben megnyilatkozott. Egy évtized múlva megfigyeléseket végez a Tisza partján

11

. A rendszeres kutatást a Balaton, majd a Velencei-tó mellett kezdte el. „Siófokon ekkor szememet szúrta a soknemű halászszerszám; kezdtem én azt jegyezgetni, s minthogy az egyes részek is érdekeltek, hozzá fogtam a rajzoláshoz is"

12 . Itt használja először az ősfoglalkozás kifejezést, melyen később a halászatot, állattartást, vadászatot érti és amely nálunk használt terminusként szinte a legutóbbi időkig megmaradt. Az 1885. évi Budapesti Kiállításon a magyar halászat eszközkészletének kiállítása nagy feltűnést keltett és osztatlan sikert aratott. Az itt látható anyag a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára került és lényegében ezzel kezdődött el a munkaeszközök gyűjtése. A honfoglalás és a magyar állam ezeréves fennállása megünneplésének előkészületei már jóval korábban elkezdődtek. Herman Ottó és vele sokan mások attól féltek — nem alaptalanul —, hogy ez a magyar uralkodó osztályok, különösen az egykori nemesség ll.h.o. 1877.217-218. 12. Herman O., 1887, 1., 3-4. 20