A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)
EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - BALASSA Iván: Herman Ottó, a néprajztudós
történeti önünneplésévé válhat. Erre figyelmeztet egyik képviselőházi interpellációjában: „. . . én már látom azokat az embereket, a kik úgy vélik az ünnepet megülendőnek, (Halljuk! Halljuk!), hogy felöltik az ősi kaczagányt és majd ők fogják most Árpádot és a hét vezért az utczán végig vonulva reprezentálni, (Derültség) és elhiszi nekik a közönség, elhiszi most a XIX. században a magyar kultúra mostani állapotában is, hogy valóban Árpád és a hét vezér (Derültség)" 13 . Herman Ottónak nem kis harcába került, míg elfogadtatta, hogy a Történeti Főosztályon belül, mely „az uralkodó felfogás szerint, igazi népies elemeket nem foglalt magában és inkább csak a hatalom tündöklését iparkodott szemlélhetővé tenni" egy külön Ősfoglalkozások Osztályát hozzon létre, mely a népi halászatot és a pásztorkodást foglalta magába. A halászati kiállítás anyagát elsősorban az 1885. évre összegyűjtött tárgyak szolgáltatták. Ezt a Városligetben, az Anonymus-szobor háta mögött a tó tükrére emelt cölöpépítményben állították ki, melyet Herman Ottó rajza alapján Alpár Ignácz, az egész épületcsoport megalkotója tervezett. „Az egyszerű és mégis oly mesteri építmény, a melyre híd vezetett a szigetről, körül volt véve az őshalászat beszédes alakjaival, a fertői kürtös vejszével, ung-megyei kullogóval, a mezőségi fluta-val, aldunai vessző varsákkal, különböző régi lélekvesztőkkel; a hidat szigonyok díszítették, a párkányokon és a czölöpépítmény belsejében pedig egymás mellé sorakoztak a hálók, hálósúlyok, horgok és az aprószerszám. A czölöpépítményhez ragasztott dobogón a csongrád-mindszenti ,emelf és ,érző f háló mellett régi formájú pákászkunyhó emelkedett" 14 . E leíráshoz Lambrecht Kálmán még a következőket fűzi hozzá: „Még dr. Hazelius Arthur világhírű alkotása a stockholmi ,Nordiska Museet' függeléke: a Skansen sem dicsekedhet ma sem ilyen őshalászati czölöpépítménnyel". Csaknem nyolc évtized múlva tudtuk meg, hogy Hazelius 1896. szeptember 21—24. között járt Budapesten, hogy a Millenniumi Kiállítást megtekintse. Ez akkor derült ki, amikor az 1970-es évek elején Stockholmban Berg Gösta, aki a Hazelius-hagyaték legjobb ismerője (felesége Hazelius-unoka, ugyancsak néprajzkutató) közölte velem, hogy naplójában ennek nyoma megtalálható. Ebben nemcsak a Néprajzi Faluról mondta el, többnyire kedvező véleményét, hanem Herman Ottó halászépítményéről is. A továbbiakban ezt jegyzi meg: „Framnás mellett kellene a halásztelepet felállítani. Itt természetesen különböző típusú csónakokat, hálókat stb., és kinn a tavon a varsákat és hasonlókat bemutatni". 1 s A Budapestről magával vitt gondolat nem valósulhatott meg, mert az erre alkalmas Frámnas-területet elvették a Nordiska Museet-től, de az utódok még 1924-ben is visszatértek a kérdésre, sőt a tervet is elkészítették, azonban megvalósítására nem került sor. így tárulnak fel kapcsolatok, sokszor évtizedekkel a történtek után. Mindenesetre Hazelius véleménye mutatja, hogy a kiállítás a maga korában igen nagy hatású lehetett. Az 1896. évi kiállítás az 1885. évihez képest jelentős anyaggal bővült és ez a pásztorkodás, melyet ugyancsak Herman Ottó fedezett fel a magyar néprajztudomány számára. „Elsőül volt itt bemutatva az ősi pásztorlakások sora: a cserény, a vasaló, kontyos kunyhó, a hamvas, szárnyék, putri, kunyhó; a csikós és juhász, a gulyás és kanász szerszáma, készsége, a polikróm díszítésű pásztorfaragások stb., stb ... Herman Ottó sasszeme újra felfe13. Herman O., 1891. 24-25. 14. Lambrecht K., 1916. 26. 15. Berg, G. y 1977.481. 21
