A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - SZULOVSZKY János: A gömöri agyagipar állapota 1891-ben

A miskolczi agyagiparosokkal pedig f. hó 19-én tartatott e tárgyban értekezlet. Miskolczról két fazekas vesz részt az itten csupán belfogyasztásra készült ú. n. fekete edénnyel. Régi pipakészítőink mesterségükkel felhagytak, alig 1-2 dolgozik. A személyes érintkezés eredményekép tisztelettel jelentem, miszerint a kiállításban való részvételre jelentkeztek: Rimaszombat város mint téglagyár tulajdonos, egy kályhás és két fazekas, valamint egy kó'iparos Rimaszombatból; Tamásfalváról egy kályhás; Susány község iparosai közül a kiállításra rábírni, sajnos csak egyet sikerült, de hogy a község képviselet nélkül ne maradjon, a községi tanító úr a kamara anyagi támogatásával gondoskodik arról. Részt vesz az ottani iskola is. Fazekas-Zsaluzsányból úgy a község, mint egyes iparosok fognak részt venni. Lévárd és Deresk, valamint Licze és Periász a község collective állít ki, Süvetéró'l pedig az ottani fazekas társulat. A közvetlenül tett bejelentések előttünk ismeretlenek, tudomásunk szerint a miskolczi tömörkőedény- s majolika gyár, valamint az apátfalvai kőedénygyár a kiállításon termékeikkel szerepelni fognak. Padár községből Vitéz Lajos ev. lelkész úr szíves közreműködése folytán két kiállító jelentkezett. Sajnálattal kell ezúttal konstatálni, hogy a kiállítás iránt az érdekeltek körében nemcsak közöny, de sokhelyt erős bizalmatlanság nyilvánult, melyet megingatni alig sikerült. Igaz, hogy a kis vagy jobban mondva népipar állapota is hanyatlóban van. A vasedény és a másodrendű porczellán még a jófajta kőedénynek is túlnyomó erővel bíró vetélytársa. A vas és porczeUán edény már nemcsak a városi háztartásokban szerepel, de utat tör magának a falvak, tanyák lakói között is. A kályhás ipar oly mérvben hanyatlik, mint a mily mérvben terjed a szénfűtés, a mennyiben készítményeik nincsennek e fűtésre a modern technikai vívmányok alapján berendezve. Helyi bajok is vannak. Némely község iparosai távolabb helyről kénytelenek a megkívántató anyagot hozni, a mi költséges. Az égetés mindenütt fával történik, ennek beszerzése itt-ott már nehézségekbe ütközik. Egyes helyeken az agyagbánya a tagosítás alkalmával magánosok kezébe jutott, s ezek vonakodnak földjeik agyagbányaként való használásától. Ezek az általánosabb okai agyagiparunk mai állapotának. De egyoldalú volna a kép, ha az okok más csoportját mellőznénk a mely okok az iparág belső okaiul tekinthetők. Általánosságban megjegyezhetni, hogy az agyagipar a fejlettség szempontjából ma is azon stádiumban van, mint évtizedekkel ezelőtt. Kiválóan nép vagyis házi ipart alkotván, művelőik járt nyomokon haladnak, ami ugyan előny volna, ha azt az idők kívánalmaihoz képest fejlesztenék. Ugyanaz a niveau, ugyanaz a technikai kezdetlegesség, mint annak előtte. Sőt a kész áruk forgalomba hozatala is teljesen a régi mederben mozog. Nem ismerik a technika újabb vívmányait, eszközeit, minélfogva az edények, kályhák stbi előállítása, főként ott, hol - mint említeni szerencsém volt - az agyag távolabb fekvő bányából szerzendő be, oly költséges, hogy legjobb esetben is figyelembe alig jövő haszonnal kell megelégedniök. Pedig köztudomású, s kamaránk eddigi évi jelentéseiben is kellőleg méltatva volt, hogy Gömörmegye egyes agyagnemei a legkitűnőbbek közül valók. Áttérve az egyes ágakra: a kályhakészítés az, a mi a legnagyobbat hanyatlott. Tamásfalván, melynek terrekotta díszszel ellátott kályhái ma is jó hírűek és használtak, már csak egy kályhás van. Ez az anyagot Pongyelokról veszi. A tamásfalvi kályhát a gácsi és cheh

3 gyártmányok erősen szorítják. Teljesen kézi erővel, minden legkisebb kézigép nélkül dolgozik. Modelljeit önmaga csinálja s igy nem igen változatos és ízléses. A lemezek szélei nem csiszoltak s a kályha felállításánál agyaggal tömendő hézagok maradnak, mi fűtés után kiesik. Ez oly hátránya e kályháknak, hogy a közönség előtt e miatt népszerűtlenekké válnak. A téglaégetés lokális szükségletre irányúi, kivéve a zsaluzsányi téglaégetőket. A tűzálló tégla nemcsak hazánkban jóhírű, de Ausztriában is. Hazai kohóink szívesen használják, s évente jelentékeny mennyiségű tégla kerül ki Zsaluzsányból. E községben a nagyobb tégla égetők lóerejű géppel, a kisebbek kézi erővel sajtolnak. Kemenczéjük régi szerkezetű s kis térfogatú, égetésre természetesen tűzifát használnak, mely némely években különösen drága. Zsaluzsányban olvasztó tégelyeket is készítenek. A szomszéd susányiak fazekasok és cserépzsindely készítők. E környék agyagját a f. zsaluzsány-mastinczi hegyről nyeri. Ide tartoznak Pongyelok, BakosTörék, Perjés és különösen Padár községek, utóbbi helyütt, hova időhiány miatt személyesen nem 3. Cseh. 162