A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FALUSSY József: Kísérlet az orosz főerő előnyomulásának feltartóztatására 1849. júliusában

Kossuthnak. A hadvezetést önállóan akarja intézni, tevékenységébe sem Mészáros (a fővezér!), sem Dembinszki ne szóljon bele, serege ügyébe néni tűr beavatkozást; a kormány inkább köszönje meg fáradozásait, Kossuth pedig rá ne féltékenykedjék stb. A kormányzó válasza mértéktartó: „. .. sokkal célszerűbb volna, ha Tábornok Úr engem katonai tapasztaltságánál fogva a fővezér rendelkezéseinek helyességéről, vagy helytelenségérőli véleményéről értesítene . . ."

48 De a parancsnok levelek útján való kontrollálására már nem volt idő. Perczelnek ez a 2. kimozdulása a pesti országút felé, világos jele annak, hogy akaratát érvényesítette, hogy az oroszokkal a harci érintkezést mielőbb felvegye. Nem hivatalos hírek ugyanis magyar sereg Duna bal parti megjelenéséről is tanúskodtak. A gyalogság fegyvertelenebb része Abonynál maradt. A jobban felszerelt része, mintegy 15 000 ember 19-én Tápiószelén található. Nagykátára vonult kémszemlére a lovasság Dessewffy vezetésével, a Thorzniczki osztály (17 szd., 12 ágyú) még 18-án. Perczel terve az volt, hogy Nagykátáról (Fényszaru irányában) Jászberénynek tart, s onnét a vasútvonalra tér vissza, de mindenképpen „az orosz működési vonal ellen diversiót teend."

49 Az osztrákok esetleges megmozdulásának feltartóztatására Wysocki gyalogsága szolgált, fedezve az oroszok ellen indulók balszárnyát. 1849. július 20-án Perczel kiadja a parancsot az előnyomulás folytatására. A Thorznicki lovasosztály Fényszaru irányába tör előre, a vezér pedig 1 gyalogdandárral követi őket. A jelzett településnél a huszárok 2 szd. dzsidásra bukkannak, s azokat Zsámbok, Túra felé üldözik. Júl. 19-én Paskievics a II. hdt.-tel Vác—Kis-Uj falu környékén áll, s Rüdigert is a III. hdt.-tel másnap Romhányból Gyöngyös irányába rendeli. A IV. hdt. Kápolna, Mezőkövesd térségében ekkor Miskolc felé haladt. A szekérvonat (2. része) júl. 20-án Aszódról Hatvannak tart. Menetbiztosításul Tolsztoj tb. 15 lovasszázaddal és 14 ágyúval szolgált. (Ezekből volt az a 2. szd. dzsidás, akiket a huszárok megszalasztották.) Ali. hdt. 5. gyaloghadosztályának l.dd.-a 18-án Tolsztoj támogatására Kis-Újfaluból Aszód felé indul.

50 Az orosz fővezér várakozik, a magyar sereg felbukkanására vár. Tolsztoj tábornok Aszódon reggel 5 órakor (1849. júl. 20.) értesül menekülő dzsidásaitól a magyarok megjelenéséről, s a kb. 3000 fős menetbiztosítással haladéktalanul Túra felé indul. Egyben helyzetét tudatja Labintzoff altb.-gyal a segítségére küldött gyalogdandár parancsnokával. Túrán áthaladva hadirendbe állítja seregét. Az első vonalba az Olga-huszárezredet, a másodikban a Hannover-huszárezredet négyes-négyes sorban. Ágyúival csapatai szárnyát fedezi. Az erősítést várva várakozó álláspontot foglal el, mert a magyar lovasságot túlnyomónak hiszi. Majd, hogy csapatai erősebb színben tűnjenek fel — egy hadicselt alkalmaz — második vonalát az elsőhöz előretolja. Tömöríti csapatait, tömeget mutatva. Tartalékul a kora reggel megszalasztott 2 szd. dzsidás kozák marad.

51 A magyar csapatok a következőképpen álltak fél, a Fényszaru és Zsámbok közti térségben. A jobbszárnyon (Fényszaru kukoricásai által födve) kb. 600 lengyel lovas 6 ágyúval. Középen 5 szd. huszár 1 röppentyűüteggel, nyílt terepen, ők álltak először szem48. BartaL, 1955.11.756-758. 49.Mészáros L., 1867. II. 294. 50. Rüstow, E. 1860. II. 262-263. 51. Rüstow, E. 1860. II. 264.; Gelich R., 1882. III. 257-258. 132