A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FALUSSY József: Kísérlet az orosz főerő előnyomulásának feltartóztatására 1849. júliusában

akart hinni — egyetlen lehetőség volt: Haynau seregének szétverése. Mire azonban a magyar csapatok Vág menti offenzívája megindult, nem létszám-kiegyenlítődés következett be, hanem a számbeli fölény is az ellenfél oldalára billent. Ez, valamint a nem kellően összehangolt működés, jún. 15—16-án a zsigárdi, az első orosz segélyhadosztály (Paniutin tb. vezette) megjelenése jún. 20—21-én a peredi vereséget jelentette a nyugati hadszíntéren. Az utóbbival egyidőben érkezett meg Paskievics hg. északkelet-magyarországi bevonulásának híre a fővárosba. Duklánál jún. 15-én kezdődtek el a mintegy 150 000-re becsülhető orosz főerő hadműveletei.

4 A kormány jún. 26-án elfogadta Görgey hadügyminiszter és fővezér elképzelését, hogy a komáromi pozícióban koncentrálódva, innét mérjenek döntő csapást először az osztrákokra, s utána forduljanak az oroszok ellen.

5 Az alapvetően helyes, terv azonban elkésett. Haynau erőinek a Vágtól a Rábához való észrevétlen átcsoportosításával megelőző, súlyos csapást mért Pöltenberg hadtestére. Ezzel a komáromi állás féloldalassá, a főváros pedig fenyegetette vált. A kormány e váratlan helyzetben gyors döntésekre kényszerült. Több meghívott személy (katonai vezető) jelenlétében vitatták meg

6 az eseményeket, 1. Dembinszki, Kiss Ernő, Mészáros, Perczel, több alkalommal (jún. 29., júl. 1., júl. 5.). A haderők összpontosításául a Tisza—Maros szögét választották, Szeged középponttal (ahova a kormány is hamarosan költözni kényszerült). Görgey hadügyminiszter azonban, kinek távollétében hozták ez intézkedést — mivel fővezéri minőségében Komáromban tartózkodott — nem helyeselte, és nem volt hajlandó a kormány parancsának engedelmeskedni. Görgey nem akart tudomást venni az osztrák túlerőről, és makacsul ragaszkodott korábbi elképzeléséhez, mely a döntést a nyugati hadszíntéren erőltette. Ez már a magyar politikai és katonai vezetés kiújult és súlyosbodó válságát, ellentétét jelentette. Görgey, hadtestére támaszkodva dacolt a kormánnyal, az pedig nem tudott érvényt szerezni akaratának. Céltalan levelezgetések, békéltető, egyeztető küldöttségek váltották egymást a főváros és Komárom között. A tábornokok közül Klapka közvetített Görgey és a kormány, Kossuth között.

7 Nem célunk belebonyolódni ezen események részletesebb ismertetésébe, magyarázatába. A politikai vezetés adminisztratív eszközökhöz nyúlt. Az engedetlen tábornokot megfosztották mindkét funkciójától. A hadügyminiszteri szék pillanatnyilag betöltetlen maradt, fővezérré pedig Mészáros Lázárt nevezték ki. A derék, becsületes öreg katona így indokolta emlékirataiban, hogy engedett a rábeszélésnek. „Mészáros fejét erre reá adni kénytelen volt, midőn pedig ezt tévé, együgyűségében mi mást sem reménylett, minthogy annyi egymás közt összeférhetetlen hadvezér közt, ha más által nem is, becsületessége és egyenessége által, mely minden egyénben elismeri az érdemet, egy oly közönyös pont leszen, mely a sokfelé ágazó véleményt és kedélyt egy körbe gyűjteni s kiegyenlíteni bírja, s mely a különböző becs- és dicsvágyókat legkevésbbé bántja meg."

8 4. GelichR., 1882. III. 547. 5. GelichR., III. 597. 6. Beérj., 1954., 548.; Waldapfel E., 1950. IV. 44.; Vukovics S., 1894. 503-504. 1. GelichR., 1882. III. 659. 8. Mészáros L., 1867. II. 283. 124