A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FALUSSY József: Kísérlet az orosz főerő előnyomulásának feltartóztatására 1849. júliusában

Egyébként sem volt sok választási lehetőség. Dembinszki, Mészáros, Vetter leszerepelt; Kiss Ernő ilyen jellegű tevékenységre alkalmatlan volt; Perczel a katonák szemében képzetlen, politikailag túlságosan radikális; Damjanich lábát törte; Klapka határozatlan, elméletileg képzett, de a gyakorlatban kevésbé állta meg helyét; Aulichot nem lehetett Görgey ellenében kijátszani. Maradna Bem, de neki feltétele a diktatúra, ez nem fogadható el Kossuth és a kormány számára. Szóba jött Kossuth „vezérsége is", de a miniszterek részéről az „. .. előterjesztés hidegen fogadtatott."

9 Klapka júl. 7-én megkísérelte ugyan — Görgey betegsége alatt a délre való levonulást megkezdeni, de ez Görgey lemondási szándéka, s a VII. hdt. tisztikarának akciójára meghiúsult.

10 A már Bátorkeszin lévő Nagy Sándor vezette I. hdt.-et is visszahívták. Pedig — ekkor még — a Wysockival és Perczellel való egyesülésnek semmi akadálya nem volt, hiszen az orosz elővéd még csak Egerhez ért. Görgey az este folyamán hozzá látogató tiszti küldöttségnek a következőket mondta: „. . . nyílt ellenszegülésben állok az utóbbival szemben, (ti. K. L. és a kormány - F. J.) mert az általa és főhadparancsnoka által elrendelt általános délre vonulást semmi egyébnek nem tartom, mint.az országból leendő gyalázatos futás kezdetének,. . ."* x

. S ha már idéztünk, lássuk a meglehetősen mértéktartó Gelich véleményét ezzel a kitétellel kapcsolatban: ... „a katonai becsületnek semmi köze a hadászattal, és hogy a hadseregnek, ha erősebb is a vele szemben álló ellenséges hadseregnél, oda kell mennie, hol jelenlétére nagyobb a szükség."

12 A dél felé való elvonulás annál inkább kétségessé vált, mivel Haynau a magyar csapatok távozási szándékát felismerve és hírt kapva az oroszok miskolci kimozdulásáról, a főváros felé való előnyomulásra határozta el magát. Paskievics hg. az orosz főerővel (II. hdt. Kuprianov, IV. hdt. Cseodajev vez.), Bártfa—Eperjes—Kassa vonalán nyomult előre, sokszoros túlereje ellenére nagy óvatossággal. Mivel a szemben álló magyar erőket erősen túlbecsülte

13 (60 000 fő!) magához vonta a tőle nyugatabbra előre haladó III., Rüdiger féle hadtestet. Az ún. északi hadsereg eredetileg Dembinszki (júl. 18-ig), majd Wysocki és Dessewffy tábornokok vezetése alatt állott. Összetétele, ereje a következő volt:.. .„4 dandárra osztva Bulharin, Lázár, Jaszvitz és Junics alatt. Gyalogság: 2 vadászzászlóalj, 9 új honvédzászlóalj (többnyire hiányos, némelyikök csak 2 századból állott, középszámítással tehát félzászlóaljaknak vehetők), 4 század lengyel légió, 12 század önkéntes az északi megyékből, 1 zászlóalj utász. Névleg 12 2/3 zászlóalj, hanem tényleg alig 10 zászlóalj számítható. Lovasság: 6 század huszár, 1 század lengyel dsidás, 1 század önkéntes lovas." Tüzérség: 34 ágyú, 3 röppentyű löveg = 9600 ember.

14 Elméletileg a Kazinczy ho. is idetartozott, azonban Wysockiék gyors visszavonulása, s az orosz előretörés következtében az összeköttetés megszakadt. A továbbiakban ez az erő a szabadságharc menetére semmilyen aktív befolyást nem gyakorolt.

1 s A IX. hdt. 9. VukovicsS., 1894. 520.;Mészáros L., 1867. II. 279. 10. Gelich R., 1882. III. 667-669.; Görgey A., 1911. II. 252-253. 11. Görgey A., 1911.11.252. 12. Gelich R., 1882. III. 669. 13. Gelich R., 1882. III. 545. 14. Gelich R., 1882. III. 499-501. 15. Ezt a nézetet vallja Várady G., 1976. a régebbi szakirodalomra támaszkodva. Vele ellentétes véleményen van Pásztor E., 1979. 125