A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - B.KOVÁCS István: Erkölcs és fegyelmezés a felsővályi egyházban a jobbágyfelszabadítás előtt

presbitérium elé. Ilyen esetben megelégedtek az intéssel, illetve dorgálással is. A káromkodók között viszonylag sok visszaeső bűnöst találhatni. Egyetlen eset kivételével csak a férfiak köréből kerültek ki. A nemesek túlsúlya mintegy háromszoros a paraszti származásúakkal szemben. A káromkodáshoz kapcsolódóan, de mégis külön csoportként tárgyaljuk az egyházi elöljárók (prédikátor, rektor, kurátor, presbiterek) káromlásával, sértésével kapcsolatos eseteket. Nyolc alkalommal foglalkozott a presbitérium ilyen esettel. 1786-ban egy illető, mivel a „prédikátor uramat menykő teremtette káromkodásnak nemével megszidta", penitentiát tartott. 1792-ben a prédikátor a borsólopáson talált nemes ifjút megkorbácsolta, amiért az ifjú atyja a parókiára jött veszekedni. „Sok illetlen szavai közt csikorgatván fogait mint a tele szekér eztet szólta: Langazom teremtette, b . . . m teremtette, aki az ő fiát úgy megveri, az ilyen a mollyan teremtette papja! Hát a ládádbó lopta-é ki a pénzedet a fijam? " Négy Ft-ra büntették a viselkedéséért. 1813-ban a Ns. Ekklesia és a Ns. Consistorium becstelenítéséért egy másik bűnös — „minthogy hivatalára a Consistoriumnak megátalkodásából el nem jött" — a helybéli Magisztrátusnak adatott át, mely érdemlett büntetését rajta el követte." 1821-ben és 1825-ben a prédikátor és presbiter sértéséért 4 Ft-ra büntet a presbitérium. 1840-ben viszont a presbitérium rágalmazásáért már úgy szól az ítélet, hogy „noha büntetést érdemelt volna, de hogy a Consistorium önügyében ne láttassék bíráskodni, a büntetést mellőzve keményen megdorgáltatott." A bűnösöknek ennél a csoportjánál kizárólag nemesekkel találkozunk. A paráznaságot különösen szigorúan büntetik a különböző zsinati végzések, rendeletek. A jelzett időszakban viszonylag kevésszer, 12 alkalommal jegyeztek fel ilyen esetet. Első alkalommal 1771-ben tárgyalt a presbitérium paráznasági ügyet. Tanulságos volta miatt egészében közreadjuk. „F. I. feleséges ember H. M.-val Cs. Gergely feleségével sokáig fertelmességben élt, de bizonyos és nyilván való tanúk erre nem lévén, minthogy a gyanúsítás irántok meg volt Magisztrualiter meg intettek először, hogy egy mással ne társalkodj ónak. Mivel tovább is az együtt való társalkodást követték és a férfi az Asszonyt ajándékolta tükörrel, kendővel, főkötővel, holott szegény és sok gyermekes ember vala; a Magisztrátus a férfit bizonyos pénzre, az asszonyt pedig egynehány vesszőre sententiálta. Tovább menvén a dolog F. István azt vélvén hogy már a gonoszság a Magisztrátus előtt nyilván vagyon; először a Bírónak azután a Prédikátornak minden gonoszságokat meg vallotta. E meg lévén, az Ekklesia őket a Ns. Vmegye Szolgabír áj ának által adta, ki is őket 12 Rhénes forintokra büntette, azon felül a Consistóriumra az Ekklesiai fenyítéknek el viselésére rendelte. A Consistorium pedig őket elébb két ízben Predikatio alatt a templomban való állásra, harmadik ízben penig Ekklesia követésre ítélte, melyeket véghez is vittenek mind a ketten és absolváltattak." 1780-ban egy megesett leány szintén „eklesiát követett publice". A bűn súlyos megítélését mutatja, hogy 1814-ben és 1815-ben is penitentiát tartottak a bűnösök, bár — mint a jegyzőkönyv megjegyzi — „önként, minden erőltetés nélkül."

13 1819-ben két házas parázna esetében 12—12 Ft büntetés mellett a megcsalt házaspárok bocsánatát kérték és kapták a bűnösök, ezenkívül pedig házastársaikkal „újonnan meg eskettettek." 1825-ben az egykori szolgabíró özvegyét „mint nyilvánvaló paráznát" az úr asztalától eltiltották. Bűntársát — aki presbiteri tag — ekklesia követésre ítélték és 13. Jávor K., 1971.86. 103