A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FARBAKY Péter: Mezőcsát és Ároktő településtörténete és népi építészete

jellegűvé vált. A XX. században a nyugati részen, a dorogmai út mentén keletkeztek új beépítések. Mezőcsát településfejlődése: Mezőcsátnál is fennáll a település folytonossága a XI. század végi Árpád-kori síroktól.

44 Mezőcsát is már a tatárjárás előtt meg van említve, oklevélben (1225), mely szerint két részre: Szabadcsátra, és Lakcsátra oszlott.

45 A középkori településszerkezetre, az I. katonai felmérés térképéről lehet visszakövetkeztetni, eszerint a település a Miskolc—Ároktő és az erre merőleges Gelej—Tiszakeszi utakra szerveződött, az előbbi domináló szerepe által meghatározott orsós településforma a valószínű, középen később a mezővárosi funkcióban piactérül szolgáló teresedéssel. Az első katonai felmérésen pontosan látható a kétbeltelkes településforma megléte, melynél egyértelműen veszi körül az ólaskertek, a belső, lakótelkes magot. Ez a forma a múlt század közepétől felbomlik. A régi két tengely — ha néhol változott nyomvonalon is — ma is megvan. Mezőcsáton még a század elején is fennállt a település középkori kettős — társadalmi helyzet szerinti — kettéosztása. A KÉT TELEPÜLÉS ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI Templomok: I. István király rendelte el híres törvényében, hogy 10 falu építsen egy templomot. Ezek túlnyomórészt fából készült, patics falu templomok lehettek (némelyeket könnyen lehetett más helyre szállítani is.)

46 A mobilitás igénye még a nomád életmód hagyománya. III. Béla 1196-ra keltezett, hamis, 1230 körül született oklevelében már meg van említve Ároktő, 1225-ben tűnik fel a forrásokban Csat neve is.

4 7 Tehát mindkét település már a tatárjárás előtt fennállt. Mezőcsát középkori templomáról nem tudunk semmit, Ároktő Szent Tamás plébániája viszont már szerepel az 1332—35-ös tizedjegyzékben. Ároktő 1900 körüli években volt plébánosa, Végh Kálmán Mátyás tárt fel a leírásából kitűnve középkori templomot a mezőcsáti és dorogmai út kereszteződésénél, a ma is működő temető mellett: „Hossza nyolc, szélessége négy öl. Kő és téglából volt építve. Ajtó pillérjét egy tetején simított, szabályos körrel díszített zöld kő képében, sarokvasa egy részét egy hosszú darab vas alakjában meg is leltem. Tornya nyugat, szentélye kelet felé irányult. Északi oldalán volt a sírbolt, mely telve van csontokkal. Kövei, téglái hosszú idők emlékére a plébániai, tanyai, házi kutakban és a plébánia pincéiben ma is láthatók. Téglái „néma téglák", finom művűek. Az alapfalból egy db éppen a keleti szentély-záró pillérnél ma is megvan, a többi feldúlt rom. A XII—XIII. századbeli eredetét tégláin említett pillérjén kívül habarcs, kőtörmelél jelzi, melyből az alapfalak épültek közbenközben."

48 Nem tudjuk, hogy a templom mikor épült, lehet, hogy már a tatárjárás előtt is megvolt: mindenesetre 1332-ben már állt. A templomról ma is tud a falusi szájhagyomány, s a csehek templomának hívják. Figyelembe véve, hogy a bencéseket hívták csehek44. K. VéghK., 1970.83. 45. Győrffy Gy„ 1963. 765. 46.MarosiK, 1975. 27., Szabó, 1969. 184., 185. 47. Győrffy Gy., 1963. 753. 765. 48. Végh K. M, 1904. 20. 17 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 257