A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

ZSÁMBOKI László: Pénzverészeti szakemberképzés Magyarországon a XVIII. században

tessen ki alkalmas ifjakat

4

. Az 1730-as évek elején Selmecen tanul két nagybányai pénzverdéi gyakornok (Münzpraktikánt) stb.

5 A bécsi udvari kamara kezdeményezésére a csehországi Joachimsthal-b&n és Selmecen, már a század elején folyt többé-kevésbé rendszeresnek nevezhető oktatás, de a mai értelemben vett „iskoláról" csak 1733-tól, illetve 1735-től beszélhetünk, amikor az udvari kamara dekrétumban szabályozta — előbb Joachimsthalban,

6 majd Selmecen

7 — egy Bergschule működését, kimerítő és részletes tanmenetet is adva részükre. A rövid ideig fönnállott joachimsthal-i, majd a később megszervezett szomolnoki és oravicai Bergschule-kban azonban pénzverészetet nem oktattak.

8 Az egész Habsburg-birodalom számára az 18 70-es évekig pénzverészeti tiszteket csak Selmecen képeztek, először a bányaiskolán, majd a bányászati akadémián. (Itt jegyezzük meg, hogy sem zfreibergi bányászati akadémián, sem pedig a 19. század második felében kifejlődő leobeni és pfibrami bányászati akadémián nem oktattak pénzverészetet.). A selmeci bányaiskola oktatási rendje a következő volt. A tananyag „matematika" címen összefoglalt matematikai és mérnöki ismeretekből, mint alaptárgyból, s öt főtárgyból állt. A főtantárgyak: bányaművelés és bányajog, földmérés és bányamérés, ércelőkészítés, kémlészet és ércolvasztás, valamint aranyválatás és pénzverészet. A kétéves kurzus első évében a gyakornokok elsajátították a matematika anyagát, s áttekintő elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek mind az öt főitárgyból. A második esztendőben már csak egy választott főtantárgyat kellett tanulmányozniuk. A gyakorlati feladatokat részben az iskola laboratóriumaiban, részben a fő tárgynak megfelelő üzemekben végezték el: az aranyválatási és pénzverészeti gyakorlatot Körmöcön, a rézbányászati és rézkohászati gyakorlatot Besztercebányán, a többit pedig a Selmec környéki bánya- és kohóüzemekben. Az első év után vizsgát, a második év után pedig főkamaragrófí bizottság előtt szakvizsgát kellett tenni. A gyakornokok, vagy kincstári ösztöndíjasok, vagy díjtalan praktikánsok voltak. A kincstári ösztöndíjakat fele-fele arányban magyarországi és örököstartományokbeli honosok között kellett megosztani. Csak az ösztöndíjasok száma volt megszabva, a díjtalanoké nem. 1754-től a kohó-praktikánsok, 1755-től pedig a pénzverészeti praktikánsok számát is külön-külön határozták meg. Ekkor két ösztöndíjas hely volt a pénzverészet számára fönntartva a 20 helyből. Ugyanebben az évben megszűnt az eddig önálló aranyválató ösztöndíjas státus. Ezentúl a pénzverészeti gyakornokok feladata lett az aranyválatás tanulmányozása is. Az aranyválatás mesterségére készülő ifjakból pedig, hasonlóan a vésnökgyakornokokhoz, csak segédek lehettek, tisztek nem. A végzett pénzverészeti tiszteket a bécsi udvari kamara irányította a birodalom különböző pénzverdéibe.

9 4.Schmidt:2l6. 230-231. 5. Schmidt: 2/6. 473. 6. Schmidt: 1. Abt. Böhmen ... 6. Bd. 211-234. 7. Schmidt: 2/6. 472-494. 8. A Bergschule-k történetéről forrásértékű: Mihalovits János: Az első bányatisztképző iskola alapítása Magyarországon. Sopron, 1938.; Gyulay Zoltán: A magyarországi bányamérnökképzés 220. évfordulójára. = Bányászati Lapok, 1955. 657-668.; Vlachovií, /.Dejiny banského Skolstva na Slovensku v 18. Storoci. = Z dejin vied a techniky na Slovensku, 3, 1964. 33-96. 9. Schmidt: 2/9. 442., 2/10. 76. és 2/12. 152. és 485. 54