A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

ZSÁMBOKI László: Pénzverészeti szakemberképzés Magyarországon a XVIII. században

valók, s melyek lényegében megőrződtek évszázadokon át a Habsburg-királyok uralkodása idején is. Paulinyi Oszkár kutatásaiból tudjuk, hogy a montanisztikumndk ilyen egységesen kiforrott formája éppen Magyarországon azért jött, jöhetett létre, mert egyetlen más európai ország gazdaságában sem játszott olyan jelentős szerepet a nemesfémtermelés, mint hazánkban. Az európai (világ-) viszonylatban kiemelkedő nemesfémtermelésünk volt évszázadokon át egyetlen számottevő exportcikkünk, illetve csak nagy mennyiségben vert arany- és ezüstpénzünkkel tudtuk külkereskedelmi passzívumunkat rendszeresen kiegyenlíteni. ' A közvetlen kapocs, amely a pénzverést a bányászat-kohászathoz kötötte, tulajdonképpen az aranyválatás (-választás, Goldscheidung) monopóliuma volt. Károly Róbert 1325-29 közötti rendelkezéseivel az ércekből kiolvasztott nemesfémekre és a mosott aranyra kényszerbeváltást írt elő, egyúttal eltiltva a termelőket az aranynak ezüsttől való elválasztásától, illetve az arany és az ezüst tisztításától. Ezt a műveletet kizárólag a kincstári bánya- és pénzverő hivatalok részére tartotta fönn.

2 A nemesfémekből készült pénzek korában a pénzverés folyamata két szakaszból állt: egy kémiai-kohászati és egy mechanikai technológiai szakaszból. Az első, az aranynak ezüsttől és más fémektől való elválasztását, valamint az arany és az ezüst tisztítását foglalta magába; célja: a pénzítés számára megfelelő alapanyag előállítása. A második, a mechanikai-technológiai szakasz, a tulajdonképpeni pénzítés (olvasztás és rudacsöntés, nyújtás, lapkavágás, súlyegyeztetés, színezés, szélezés és végül verés); célja: a megfelelő, pontos érmék előállítása. A külföldi szakirodalomban pénzverésen (Münzkunst) csak ezt az utóbbit értették, az aranyválatásról és -tisztításról, mint alapanyag-előállításról csak röviden emlékeztek meg, azt a pénzverés körén kívül álló, kohászati műveletnek tekintették. (Az Érchegységben és a német területeken a kohóknál válatták az aranyat.) A 19-20. század fordulójára a pénzverés fogalmának a mechanikai technológiai szakaszra szűkítése már jogossá vált: a papírbankjegyek és a nem nemesfémből készített érmék szerepe túlnyomóvá vált a világ pénzforgalmában. A magyarországi bányászat, kohászat és pénzverészet szakmai utánpótlásának tervszerű biztosítására vonatkozó kezdetleges intézkedésekről már a 17. század elejéről maradtak fönn adatok. Tudomásunk van tekintélyes bányahivatalnokok, bányamérnökök mellé beosztott ifjakról (expektánsokról, praktikánsokról), akik a szakmai fogásokat a napi munkamenet során igyekeztek a „mestertől" elsajátítani.

3 A korábban vázolt követelményeknek azonban ez a szűk prakticizmuson alapuló, céhszerű forma a 18. század elején már nem felelhetett meg. Az egyes bányaigazgatóságok gyakran panaszkodnak szakemberhiányra: 1724-ben például a bécsi udvari kamara fölhívja a selmeci főkamaragrófot, hogy az erdélyi Gyulafehérvárott huzamos ideje betöltetlen pénzverdefőnöki (Münzmeister) és pénzbecsőri (Münz Quardein-Münzgvardein) állásra keressen s képez1. Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk ér. országos gazdaságunk alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korában 1000-1526. = Századok, 1972.561-608. 2. Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921.; Paulinyi Oszkár: Nemesfém-monopólium és technológia. = MTA II. Osztályának Közleményei, 1977. 251-278. 3. Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze der öster. Monarchie. Hrsg. F. A. Schmidt. 2. Abt Ungarn ... 4. Bd. Wien, 1834. 581-585, 5. Bd. 239. stb. A továbbiakban: Schmidt. 53