A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FARBAKY Péter: Mezőcsát és Ároktő településtörténete és népi építészete

láthatjuk, (pl. Mezőcsát, Széchenyi u. 32.), a függőleges karó közé vízszintesen sövényt fontak be, majd ezt sárral kitapaszolták. A karók a vízszintes folyógerenda lyukaiba vannak rögzítve. A kő- és téglafal ezen a vidéken régebben nagyon ritka volt, csak a nemesek engedhették meg ezt a nagyon költséges építésmódot. Az első katonai felmérés térképén Ároktőről északra Ziegelhütten (téglaház, vagy téglaégető) elnevezést találunk. A padló a házak túlnyomó részében döngölt földpadló. Itt is megfigyelhetjük a jellegzetes magyar sajátságot, a válaszfalak és külső falak egyforma vastagok. A falakhoz kapcsolódó szerkezetek közül az ajtók, ablakok túlnyomó részt pallótokosak. Az épületek átalakítása során legtöbbször az ablakot nagyobbították meg, cserélték ki, így ezek általában újabbak mint a ház. Az ablak a gazdasági helyiségeken kívül általában a lakóhelyiségekben kettős üvegezésű (ez valószínűleg a múlt század végén váltja fel az egyrétegű ablakot.). Néhány házban igen szép vésett betétes faajtókat találunk a pitvar és szoba között

6 3

. Ezután a lefedő szerkezeteket vizsgáljuk meg (födém, fedélszék, tetőforma, fedés). A födém a népi építészetben nem volt mindig általános. A XVIII. század elején néhány faluban elrendelik: ne bogárhátú, hanem padlásos házat építsenek.

64 A födém először a szobában jelent meg, innen terjedt át a többi helyiségre. A mai épületanyagban födém nélküli lakóházakat már nem találunk. Néhány ideiglenes épület vagy kunyhó, gazdasági épület (istálló, ól stb.) található padlás nélkül a két településen. A sík födém két fajtája: a régebbi a mestergerendás, az újabb enélkül, csak harántgerendákkal készült. A felmért 21 épület közül 18-nál van meg a mestergerenda, a legrégebbi 1806-ból (Mezőcsát, Attila u. 68), a legújabb 1902-ből (Mezőcsát, Petőfi u. 110), de a mestergerenda használata azóta is megmaradt. A házak legnagyobb részében tehát hosszirányú mestergerendás vesszőfödém van, a mestergerendára támaszkodnak a harántirányú födémgerendák, majd ezekre vesszőből és nádból készült fonadékot helyeznek, majd alul, felül sárral betapaszolják. A 8— 10 cm vastag nádréteg később összetömörödik és kissé behajlik az általában 60—80 cm tengelytávolságra lévő födémgerendák között. A belmagasság 1,80—2,20 m között változik. A következő fejlődési fokozat a mestergerenda nélküli vesszőfödém, amelyet a felmért házak közül mindössze egyben találtunk, mely 1885-ből származik (Mezőcsát, Mátyás u. 6.). Ez a megoldás nem volt településeinken elterjedt. Szintén igen ritka a faanyag hiánya miatt a más vidékeken általában a múlt század derekától általánosan alkalmazott deszkaborítású mennyezet (pl. Mezőcsát, Pozsonyi u. 3. itt a belmagasság kb. 2,60 m). Az első világháború után jelenik meg a nádfonatos födém, ahol a gerendákra van szegezve alulról a vakolt nádfonat. Néhány vesszőfödémes ház lakószobája utólag nádfonatos födémet kap (pl. Ároktő, József A. u. 25, Arany J. u. 26.). Később néhány helyen a kamrát is ilyen mennyezettel látták el. Teljesen egyedi a 63. A népi építészet falazatfajtáiról szóló irodalom, Bakó F., 1978. 28-50., Barabás J.-GilyénN., 1979. 38-45., Bátky Zs., 1921. 35-39., Bierbauer V., 1937. 94., 97., 179., 180., Győrffy L, 1943. 121-122., 134., Mendöl T., 1963. 61., 87-93. 64. Tiszanánán a hevesi szolgabíró 1773-ban elrendeli, hogy „ne padlás nélkül valót, vagyis bogárhátú házat építsenek, mert a Nemes Vármegyéiül kemény büntetést fognak szenvedni" Heves Megyei Levéltár Közgyűlési Iratok no. 223. 262