A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

LOSONCI Miklós: Ruttkay György aktivista festő életműve

Ekkor találkozik Michelangelo, Donatello, Massacció zsenijével és érthetően ez a találkozás kombinatívvá teszi stílusát, módosítja az aktivista nyitányt. Az ismeretszerzést ő azonnal' festői hódításra használja fel, a ma megszerezhető művet soha nem halasztja holnapra. Érzékletesen írja le azt, hogy Firenzében is festett, — épületek, szobrok, festmények sugallatai között: „Délután a Piazza Michelangelón festettem. Meg kell jegyeznem, hogy utazásom ideje alatt nem ez volt az első alkalom, hogy akvarelleztem, mégpedig közvetlenül a motívum előtt. Itt Firenzében azonban ez a képem volt a második. Az alig fokozható mélyzöld színekben pompázó fák között emelkedő „Galileitornyot" festettem le, amely tájkivágás nem annyira történelmi érdekességével vagy formai építészeti sajátosságaival, hanem kizárólag a színhangulat kifejező erejével fogott meg ... a témám az élő Firenze volt, a múlt és a jelen átérzett valósága, az időtlen egész, amelyhez éppen úgy hozzátartozik Galilei tornya, mint a Piazzára érkező angol fogatok, jellegzetes magatartású utasaikkal, akik kocsiból szállva, unott tekintettel - talán minden lelki gyönyörűség nélkül — néznek le az alkonyati párákba burkolózó firenzei tornyokra és kupolákra." Új benyomásai jelentik számára a képtermő forrást, így Firenze nemcsak a művelődéstörténet reneszánsz fővárosa, hanem a Ruttkay-kép előzménye. Ilyen tanulságok mel214