A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

LOSONCI Miklós: Ruttkay György aktivista festő életműve

7. kép. Csákányos (akvarell) lett természetesen módosul világszemlélete és stílusa is, - ebben szerepet játszik, hogy Kandinszkij és Kassák után általánosabb, egyetemesebb hatások érik, a teljesség tartja igézetében s nem egy különös specifikum. Zavaró elem csupán nem is a szikszói elzárkózottság, mert azt Ruttkay európai horizontot figyelő, számbavevő ismeretszerzése rendre feloldja, hanem a jogászi munka egész embert követelő permanenciája, mely következetesen elvonja a festői látástól. Életének ezt a zavaró kettősségét önfegyelemmel, a koncentráció elérhető legnagyobb fokával mégis kiküszöbölte Ruttkay György, igyekezett méltónak bizonyulni a műre. Csontváry kegyelmi állapotban festett, a piktúra számára csak eszköz volt, hogy belső látomásait kifejezze. Van Gogh ezt a kegyelmi állapotot a tudatos korszerűség jegyében élte, miközben képi eszközei merő újdonságot jelentettek, a lényeg a szellemiség drámai tükrözése maradt. Ruttkay György közelítette a mű soha meg nem ismételhető varázsát, azzal igyekezett hiánytalanná tökéletesíteni a terepet ehhez a különös és ritka esetben elérhető mesterműkegyelemhez, hogy az európai glóbus rendszeres vizsgálatában felmérte az új képi eszközöket és a maga törvényei szerint szelektált. Ruttkay mindig a szellemi ébrenlét teljességének állapotában volt, így alkotott, a gondolat telített feszültségében. Alovrani táj, a Tátra, Balaton, Szikszó, Kassa vidéke, a favágó, zsákoló, Dante figurája soha nem önmagában jelent meg csupán képei felületén, 215