A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

LOSONCI Miklós: Ruttkay György aktivista festő életműve

Szükséges kompromisszum volt ez, — festői ambícióiról nem mondott le. Sőt élményszerző, tapasztalatgyűjtő utakon járt Kassa és Budapest között, 1922. októberében érkezett Berlinbe, ahol az avantgárdé törekvések friss áramlatai érintették. Itt ismerkedett meg Manet, Monet, Degas, Rodin műveivel, — de leginkább Franz Marc ragadta meg, — jelentőségét Cézannéhoz hasonlította.

11 Mohón tájékozódott, — a „Sturm" tárlatain találkozott Archipenkó művészetével, mely „lenyűgözte". Kapcsolatba került Metznerrel. ő Ruttkay György elvonatkoztatott műveiről így nyilatkozott: „Színeinek átélt tömörsége, formáinak határozott lendülete, csupa magyar nemzeti jellegből eredő sajátosság. Népművészetünk — az idegeneket is megkapó eredetisége ez". Kassák mellett ez is pontos tájékoztatást jelentett számára. Még valami. Az, hogy Berlinben látta a szovjetorosz kiállítást, ekkor ismerkedett meg Tatlin törekvéseivel.

12 Szigorú önmagához, szigorú másokhoz is, — nem tűri a kompromisszumot, az igazi mértéket keresi, hogy munkásságában alkalmazhassa. Ekkor méri fel tanulságul, hogy Spitzweg, Leibl, Trübner meghaladott érték, ekkor ismeri fel Hans Marées jelentőségét, mert nála a festék „színné változik". Berlinben magyar alkotókat is lát, — örömmel fedezi fel Kernstok Károly szobrát, Ember Oszkár és Berény Róbert képeit. Ezúttal azonban főleg Czóbel Béla keltette fel figyelmét: „Két finom, opalizáló színezésű tájképe is ott szerénykedett ebben a képrengetegben". E sorokban már későbbi önmagát látja, —" opalizáló, légies felületeit, — Czóbel valóságában saját lehetőségeit, — természetesen más árnyalatban, más megoldásban.

13 11. „Egy aktivista festő vallomásai." 12. „Egy aktivista festő vallomásai." 13. „Egy aktivista festő vallomásai." 210