A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FALUSSY József: Egy vidéki hetilap, a „Tokaj–Hegyalja” politikai szemléletének módosulásai 1914-ben

„Agyonreformait már a munkapárti uralom ... mindent" Magyarországon, természetesen gondosan szem előtt tartva az uralkodó osztály és saját érdekeit. A vármegyerendszer reformja szintén a Tisza-kormány illetve a Munkapárt programjában szerepelt. Az ellenzék természetesen nagy felhördüléssel fogadta azt az elképzelést, hogy a megyei tisztikar ezentúl kinevezett, a kormánytól függő legyen. „Ezer év óta a vármegye szó hallatára mindig olyan képzet alakult ki bennünk, hogy az egy független kormányzati szerv .. "

l 9 S ezt a megyei önkormányzatot igyekezett a kormány a fent vázolt elképzelés szerint felszámolni, engedelmes eszközzé tenni.... „létrejön a XX. század fából vaskarikája: az állami vármegye."

20 Ez a téma többször visszatér 1914 tavaszán, nyarán a lap hasábjain. A magyarországi nemzetiségi kérdés kül- és belpolitikai fontosságából Tisza már 1913 végére sokat felismert. 1913. október végén, november elején próbált egyezkedni a Román Nemzeti Párt néhány vezető tagjával (Braniste, Mihai, Maniu). A magyar kormányfő csak kisebb jelentőségű, egyházi, iskolai engedményre lett volna hajlandó esetleg gazdasági engedményekre. A román követelések azonban ennél sokkal szélesebb kört öleltek fel. A vélemények azonban annyira különbözőek voltak, hogy megegyezésről szó sem lehetett. A magyar egyházi vezetők egy része, pl. Miklóssy, a hajdúdorogi gör. kat. egyházmegye első püspöke is elítélte a „Tisza féle román paktum"-ot.

21 Az 1914. jan. 31.-febr. 17. között tovább folytatott tárgyalások sem vezettek eredményre. Jellemző, hogy a Tiszához közelálló gr. Bethlen István (a Horthy-korszak későbbi miniszterelnöke) is parlamenti felszólalásában megkérdőjelezte a miniszterelnök román politikájának helyességét. Az egyre jobban erősödő délszláv mozgalmak elszakadási törekvések ellenében Tiszáék a rendkívüli állapot, a katonai erő bevetésével válaszoltak. 1913 végére azonban nyilvánvalóvá vált e politika sikertelensége. A „normális viszonyok" helyreállítása Horvátországban is szükségessé vált. A novembertől decemberig tartó tanácskozássorozat után br. Skerlecz Iván került a báni székbe. A decemberi választásokon győztes szerb-horvát koalíció pedig vállalta a pénzügyi terheket, az alkotmányos szabadságjogokat visszaállították. Mind a megegyezés, mind a választások lezajlása, valamint az 1907 évi vasúti törvény módosítása a magyar vasutasok hazahívása megtalálhatók voltak a „T-H." cikkeiben. A megegyezést a Tisza gyengeségének tudva be. Ami érdekes, hogy a viszonylagos közelségben lezajló máramarosi ruthén perről, lefolyásáról, az ítéletről egyetlen hír sem található a lapban. (S nem szerepel Tisza jan. 18-i zágrábi látogatása sem.) „Függetlenségi hírekf A kül- és belpolitika eseményei után harmadikként kifejezetten a függetlenségi párttal kapcsolatos események következzenek. Mint már utaltunk rá a „T-H." független" jellegénél fogva az 1914 előtti évfolyamaiban meglehetősen bő teret szentelt ezen politikai irányzatnak és jeles képviselőinek. Arról is szó esett, hogy a koalíció felbomlásakor, a függetlenségi párt kettészakadása után a Kossuth Ferenc vezette szárny politikai irányvonalát követték. Meglepő azonban, hogy a párt konkrét politikai programjának részletes kifejtése, értékelése nem található a lap hasábjain. Ez magyaráz19. „T-H." 1914. 26. 20. „T-H." 1914. 26. 21. „T-H.".1914. 3. 120