A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FALUSSY József: Egy vidéki hetilap, a „Tokaj–Hegyalja” politikai szemléletének módosulásai 1914-ben

ható részben azzal, hogy néhány évfolyam a világháború előttről hiányzik, de valószínűbb, hogy a szerkesztők megelégedtek a botrányszagú parlamenti tudósítások „kiemelkedő" függetlenségi szereplőivel és cselekedeteik tálalásaival. Ez így történt 1914-ben is (a háború kezdetéig). Első számában ugyan híradást közöl egy új laptárs megindulásáról, „... Új Nemzedék" címmel új politikai, szépirodalmi és közgazdasági hetilap jelent meg ... szerkesztője dr. Milotay István, a Pesti Hirlap volt... munkatársa

2 2

. A szerkesztőség beköszöntője szerint: pártoktól független, a demokratikus haladás eszméjét és a magyarság érdekeit szolgálja. Megfigyelhetjük kik nyilvánítottak véleményt a lap számára: gr. Andrássy Gyula, Justh Gyula, gr. Károlyi Mihály és Garami Ernő. Különösen az első három személyt véve figyelembe, az „Új Nemzedék" politikai profilja eléggé behatárolható. A háború első évében inkább Károlyi Mihályhoz áll legközelebb. A háború kitöréséig a számunkra érdekes 20 szám közül 10-ben található a függetlenségiekkel kapcsolatos híranyag. A Kossuth névhez, így Kossuth Ferenchez való kötődés magyarázza, hogy az ő személyével foglalkoznak legtöbbet, ötször. Ezt azonban magyarázhatja Kossuth Ferenc egyre súlyosbodó betegsége, majd halála is. Január 12-i házasságkötéséről özv. gr. Benyovszky Sándornéval tudósítanak egy rövid hírben, de már ott a jelző, „nagybeteg". Május 10-én: „Kossuth állapota válságos. Ereje egyre fogytán .. ,"

23 Egy hét múlva: „K. F. haláltusája. ... Apotikus álomban, sokszor öntudatlanul fekszik. Kezelő orvosai már egyáltalán nem bíznak felépülésében. — Higyjünk azonban az Isten erős ujjában, hátha mégis megtartja őt ezen árva haza javára."

2 4 A Tokaj-Hegyalja pünkösdi száma nem sok örömhírt tartalmazott, (ero) szignó alatt jelent meg a vezércikk „A nemzet pünkösdje" címen, amelyben a cikkíró Kossuth Ferenc halála ürügyén végigtekint a nemzet történetén és kijelöli helyét történelmünk nagyjai között. Ezt követi a második lapon — gyászkeretben — az elhunyt életútját végigkövető lírai nekrológ. Majd pontos évszámokkal, adatokkal — némiképpen szárazon — a politikai pálya fölvázolása. Ezután a rövid, tömör háromsoros hír a halál tényéről (1914. május 25. reggel 4 óra). Az Országos Egyesült Függetlenségi és 48-as párt által kiadott gyászjelentés szövege, aláírás: gr. Károlyi Mihály és gr. Apponyi Albert. Végül a temetés teljes egészéről írt tudósítás. „A temetés menetében és az utcák forgalmában résztvettek számát — katonai becslés szerint - 180-200 ezer főre becsülik."

25 A cikkek, tudósítások terjedelme a hat oldalas összterjedelemből kettőt tett ki. Még Kossuth Ferenc halála előtt történik némi „nyitás" az ellenzék más kiemelkedő személyisége felé, amikor az „Egy év" c. cikk írója (aláírás nélkül) az 1915-ös készülő parlamenti választások esélyeit elemezve arra jut, hogy: „Tisztességet a politikában, tisztességet a társadalomban . .." „Magyarország élni akar, s ezért vágyik sóvárgással a tisztesség politikája után, mely ez időszerint elsősorban a gróf Andrássy Gyula politikája, ... programmja."

26 22. „T-H." 1914. 1. 23. „T-H." 1914. 19. 24. „T-H." 1914.20. 25. „T-H." 1914. 22. 26. „T-H." 1914. 17. Ez magyarázható Kossuth Ferenc - beteg voltából adódó — politikai visszaszorulásával, a függetlenségiek nem egységes szervezetével és ezekbó'l következó'en Andrássy tekintélynövekedésével. 121