A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
VIGA Gyula: A Bükk-vidéki falvak 19. századi életmódjához
amelyek addig - eltérő életmódja miatt - lényegében kívül estek a magyar népesség érdeklődésén. Mindez tovább differenciálta a terület kulturális képét és tovább bontotta a táji munkamegosztás egységeit, szövetét is. IRODALOM Bak J., 1932. A borsodi Bükk-hegység települései. Budapest. Bakó F., 1951. A magyar paraszti mészégetés kutatása. MTA. II. Oszt. Közleményei. Muzeológiai sorozat I. 2. sz. 283-330. Bakó F., 1967. A faépítkezés emlékei Heves megyében. Egri Múzeum Évkönyve V. 161-240. Bartha L., 1973. A faizás emlékei Dél-Bükkalján a tagosítási perek tükrében. Népi hagyományok Borsodban 5. 19-33. BozóJ., 1970. Bükkzsérci erdők. Népünk életéből. 95-100. Mezőkövesd. Dám L., 1980. Magyar népi építészet. (Egyetemi tankönyv). Budapest. Dobrossy /., 1969. Az aszalás, mint konzerválási mód a Zempléni-hegység falvaiban. Ethnographia LXXX. 514-536. Kolodzey L., 1970. Az erdő szerepe Répáshuta népéletében. Népi kultúra Borsodban. 39-56. Miskolc. Mádai Gy., 1970. A hagyományos paraszti erdőgazdálkodás kutatásának általános kérdései, ölfavágók, erdei munkások a Bükkben. Népi kultúra Borsodban. 6-29. Miskolc. Mádai Gy., 1971. Hagyományos fadöntés a Bükk-hegység borsodi erdőiben. HOMKözl. 9. 104-109. Sipos /., 1958. Geschichte der Slowakischen Mundarten des Bükk-Gebirges. Budapest. Szilas G.-Kolossváry Sz.-né 1975. A diósgyőri kincstári uradalom erdőgazdálkodása. In.: Kolossváry Sz.-né (szerk.): Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. 140-175. Budapest. D. Tóth P., 1970. Népi erdőgazdálkodás Dédestapolcsány környékén. Népi kultúra Borsodban. 30-38. Miskolc. Veres L., 1978. A Bükk-hegység üveghutái. Miskolc. Viga Gy., 1980. A Bükk-hegység szlovák meszeseinek kereskedő útjai az Alföldre. Ethnographia XCI. 252-258. Zupkó B., 1972. Adatok Cserépváralja XIX. századi erdőgazdálkodásához. HOMKözl. 11. 140-147. ANGABEN ZU DER LEBENSWEISE DER DÖRFER IM BÜKK-GEBIRGE IM 19. JAHRHUNDERT (Auszug) Das Bükk-Gebirge gliedert sich in Zonen, die geographisch gleich trennbar sind. Den einzelnen Zonen gesellen sich die verschiedenen Modelle der traditionellen Kultur. Auf dem Wege nach den inneren Regionen des Gebirges hat die Landwirtschaft immer weniger Möglichkeit und Bedeutung, der Grund des Auskommens ist hier die Waldarbeit. Die spezialen Produkte (Kalk, Holzkohle, Holzgeräte, Brennholz, usw.) haben sie auf dem Tieflande um Lebensmittel getauscht. Das Waldgebiet am östlichen Teil des Bükk-Gebirges war das Gut der Domäne von Diósgyőr, die seit der Mitte des 18. Jahrhunderts, unter der Oberhoheit der Hofkammer eine bewusste, planmässige Waldwirtschaft begonnen hat. Diese Tätigkeit der Domäne geriet mit der traditionellen Waldarbeit der Dörfer oft in Konflikt. Die Studie zitiert drei Dokumente aus dem ersten Drittel des 19. Jahrhunderts. Das erste ist eine Disposition der Domäne, worin die Möglichkeiten der Waldbenutzung verschärft wurden. Die anderen zwei sind Beschwerdebriefe der Einwohner von Diósgyőr 238
