A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VERES László: Az erdőbirtokok szerepe a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában a 18. század második felében

AZ ERDÖBIRTOKOK SZEREPE A DIÓSGYŐRI KORONAURADALOM GAZDÁLKODÁSÁBAN A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN VERES LÁSZLÓ Az egykori diósgyőri koronauradalom erdőgazdálkodásának történetéről két alapvető, összefoglaló jellegű munka is tájékoztat.

1 Azonban mindkét feldolgozás hiányosságaként róható fel az, hogy alig, vagy csupán csak főbb vonásaiban érintik a szakszerűnek nevezhető erdőgazdálkodás előzményeit, s alig világítanak rá arra a véleményünk szerint fontos összefüggésre, amely az erdőgazdálkodás és az egész uradalomban érvényre juttatott birtokpolitika között tapasztalható. Jelen tanulmányunkban egyrészt adalékokat kívánunk szolgáltatni az erdőbirtokok intenzívebb gazdasági hasznosítását célzó törekvések megvalósításához, másrészt pedig megpróbálunk rávilágítani azokra az okokra, amelyek végső sorban a törekvések mozgatói voltak, következésképpen lehetővé tették azt, hogy az uradalmi erdőbirtokok gazdasági jelentősége, súlya egyre fokozódjon. A diósgyőri koronauradalom erdőbirtoka a Bükk hegység keleti részén, Kisgyőr, Bükkaranyos, Görömböly, Tapolca, Miskolc, Sajóbábony, Radostyán, Parasznya, Makáld és Szentlélek-puszta által határolt területen helyezkedett el. Egy 1744-ből származó összeírás szerint ennek az erdőbirtoknak a legértékesebb részei, a „makktermő erdők" voltak, amelyek közül a következők lettek az uradalom számára a legfontosabbak: „1. Zsérc felé 3 mérföldnyire terjed s a határa a Passa völgyében van. 2. Visnyó felé 2 mérföldnyire terjed. Ennek a területén látható a Szentlélek nevű hely, ahol a pálos atyák egykori kolostora állott. 3. Varbó felé 1 mérföldnyire terjed s zálogban van. Határa a Haricza-völgy, amely nevét az ugyanilyen nevű patakról nyerte. 4. Bábony felé kb. 1/4 mérföldnyire kiterjedő erdő."

2 Amikor 1755-ben, több mint 200 év után kiváltották az uradalmat a zálogból, az akkor készült összeírás is csupán csak ezt az erdőterületet tartotta érdemesnek feljegyezni. Ezeknek az erdőterületeknek a nagysága azonban egyáltalán nem tükrözte a tényleges uradalmi erdőbirtok kiterjedését. A koronauradalom erdőbirtokának területe egy XIX. század végi felmérés szerint 23 430 ha volt, ezzel szemben a XVIII. századi adatok ennek csupán 1/3,1/4 részét vették számba.

3 1. Enyedi János 1907.; Szilas Géza-Kolossváry Szabolcsné 1975. 2. Heves megyei Levéltár (a továbbiakban: HmL.) Egri Káptalan magánlevéltára. Nagypréposti XII- 2/d iratok III. (Miscellanae) — conscriptio dominii Diós Győr 1744.; Borsod megye Levéltára 63 (a továbbiakban: BmL.) 601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 718. sz. irat. Urbárium regii Coronalis dominii Diósgyőr 1756. 3. BedőAndrás 1885. 126-127. 165