A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

M. KOZÁK Éva: Régészeti kutatások a szalonnai református templomban

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A SZALONNAI REFORMÁTUS TEMPLOMBAN 25 bordaindítás.

33 Ezek a kutatások elején is láthatók voltak, de a rotunda keleti hajófalán a gótikus boltozatindítás a falkutatás során került elő. Az ásatás során a behullott törmelékben is találtunk bordatöredéket. A rotunda szentélyének falát erősen megemelték, és a XIII. században kialakított szentély egy fedélszék alá került a gótikus boltozat kialakítása után. Tulajdonképpen a mostani helyreállítási munkáig ez a megoldás maradt meg. A XV. századi építkezések során, a rotunda déli hajófalán egy gótikus ablakot is kiképeztek, és ezzel erősen megrongálták a korábbi román ablakokat. A templom északi falához sekrestye, déli falához osszarium épült. Ebből az időből származnak a szentély keleti falát díszítő, azóta elpusztult apostolalakok és a diadalív falfestményei. A falképek egy részét a megmaradt felirat szerint Szepesi András készítette 1426-ban. A hajót is falfestményekkel díszítették, de erre csak a század eleji tatarozások során készült feljegyzések utalnak, mert ezeket tönkretették. A kerek templomtól délre a munkások tereprendezés során falmaradványt találtak. Amennyire a körülmények engedték, próbáltuk a fal kiterjedését meghatározni (2. árok). Az épület délkeleti sarkát sikerült feltárnunk, és nagyjából meghatározni az épület méretét. Az építőanyaga sárgás kő, falai 68—70 cm szélesek, és 90 cm magasan maradtak meg. A téglalapformájú épület a templomhajó tömegéhez képest ferdén épült. Északnyugat—délkeleti irányú fala meghatározható volt 440 cm hosszú, és a rotunda szentélyéhez kötötték be. Délnyugati szöglete teljesen tönkrement, de feltehetően a hajó délkeleti sarkán levő támfalhoz építették. A templom felé semmi bejárat nem nyílt innen. Az épület belsejében előkerült nagyszámú csontmaradvány alapján arra gondolunk, hogy osszarium lehetett. Nyilvánvaló, hogy az évszázadokon át temetkezési helyként használt templombelső és udvar a XV. században már szűknek bizonyult. Az épület bejárata kívülről nyílt, de a leromlott falmaradványokból helye már nem állapítható meg (14. kép). A kerek templom szentélyéhez egy tetőszerkezetig felnyúló támpillér épült. A hajó keleti oldalán a román ablakot befalazott állapotban találtuk. A kerek templom északi hajóját egy köpenyfallal leegyenesítették. A falkutatás során egy bejárat is előkerült. Ezekből a megfigyelésekből, valamint írásos feljegyzésből is arra következtethettünk, hogy itt egy sekrestye épület állott. „A segrestyének, mint hasznavehetetlennek, sőt a templomra nézve káros épületnek el hányása megállapítottatott. Akkor mindjárt el is hányatott." — olvassuk az egyházközség Consistorialis Jegyzőkönyvében, az 1808. november 13-i bejegyzésében.

34 A sekrestye alapfalainak feltárása már egy további lépés volt. A kivitelezési munkák miatt azonban erre csak 1975-ben került sor.

35 A kutatást a templomhajó északi oldalával párhuzamos, tőle 150 cm-re kijelölt árokban kezdték (3. árok). Itt előkerült a sekrestye nyugati fala, a felszíntől — 30 cm-re, szürkésbarna törmelékes talaj alatt. Ezen réteg alatt általában fekete sírföld húzódott. A felső rétegből vaseszközöket és újkori edénytöredékeket emeltek ki. Az árokban megtalálták még a sekrestye északi falrészletét is. Az épületen belül 75 cm mélyen sok bolygatott csont, őskori és Árpád-kori edénytöredékek kerültek elő. A nyugati belső faltól 300 méterre keletre —40 cm mélyen köves, keményebb réteg mutatkozott, amelyet más