A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

M. KOZÁK Éva: Régészeti kutatások a szalonnai református templomban

24 M. KOZÁK ÉVA 14. kép. Az osszarium északkeleti sarka feltárás 15 fá

p A ro

tunda északi hajófalán feltárt közben [szerzőfeh.] sekrestye bejárat [szerzőfelv.J csonkjain nyugszik az évszámmal ellátott (1664—65) mestergerenda, mely a festett famennyezet, fakarzat készítésére utal. A mennyezetet a hajó északi fala és a karzat közötti tér tengelyében elhelyezkedő faoszlop támasztja alá. Szalonnán a négyszögletes pillér középkori, de a köralakú részt később építették hozzá. Ez lehetett alaprésze a fa tartóoszlopnak.

32 Az 1. számú árok nyugati részével elértük a templom bejáratát. A belsőben a bejárat előtt egy nagy terméskő mutatkozott, ezt kiemelve laza talajt találtunk. A nyugati bejáratot belülről a barokk építkezés idején átalakították. A belsőben a 130 cm-es beásás is összefügg az építkezésekkel. A betonburkolat leszedése után megállapítottuk, hogy az ajtónyílást apróbb kövekkel töltötték ki. Közvetlenül a bejárat előtt három kőlap került elő (VIII. szelvény), melyek a bejárat alá futnak ( — 23 cm). Ezeken erős kopás figyelhető meg. A XIII. századi bejárat járószintjét jelzik (13. kép). A hajó északkeleti szögletében megnéztük az alapozás mélységét. A 120 cm széles hajófalat, 160 cm mélyre nyúló alappal építették a fekete tömör tiszta talajra. A templomon még egy középkori építési periódus nyomait figyelhetjük meg. Szalonnai István és fiainak birtoklása idején kerülhetett sor erre az átalakító munkára. A külső és belső járószintekben jelentősebb változás nem történt, nagyjából megmaradtak a XIII. századi állapotok. Pörge Gergely 1906-ban készült rajzán is megfigyelhető a diadalív két oldalán a gótikus