A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DOBRIK István: Fotó-grafika, grafika-fotó

196 DOBRIK ISTVÁN való vonatkozásától (milyen alapon van, azzal szervül, vagy lebeg előtte. Ez mutatja ennek az elemnek a két művészeti ágon belüli specifikumát. Az alaphoz való viszony már feszültségteremtő (kompozíciós) lehetőség. A kifejezésben rejlő közös hatásokat, a pontoknak ritmikai, dinamikai lehetőségei és a ponthalmaz-karakterek (melyek vonal, vagy foltjelleget eredményezhetnek) adják. A fotográfia nyitott kommunikációs rendszerének három felismerhető rétege közül a képmódosítások a jelszerű rétegben mennek végbe. Ez a statisztikailag modellezhető véletlenszerű tónuselosztású felület a helyszíne a változásoknak. Ez módosítja a második szintet azt az információszerű fázist, amelyben a dokumentált tényt a receptor hozzárendelési aktusok segítségével megalkotja. A transzponált jelentés végső soron csak a harmadik jelentésszerű fázisban realizálódik, a módosítások így hatnak és segítik a jelentés racionális és emociális befogadását.

19 Az így létrehozott fénykép esztétikai információja a hordozó rendszer technikai jellegéből kifolyólag generalizált. A jelentés viszont, amelyet esztétikai minőséggé való válásában a tárgyalt modulációk variánsai is segítenek, már a szinguláris információk osztályába kerül.

20 A fotografikus formálás folyamatában tehát, ami egyszerre „ábrázoló" és „utaló", „ikonikus" és „indexiális" a második szakaszban lezajló transzponálásokkal a prezentálás ténye mellett a reprezentálás hatását fokozzák. A fotó és grafika A grafikának a fotóra való hatását vizsgálva meg kellett állapítani, hogy közel sem egyértelmű befolyásolásról van csupán szó. Hogy egyes próbálkozások a fotóművészet területén a képzőművészet ezen ágának hatását mutatják az természetszerűen adódik a művészeti ágak egymást determináló, stimuláló kapcsolatából. Ha történetileg tekintjük végig a kapcsolat alakulását felfedezhetünk gyengébb, erősebb és egyenértékű fokozatokat ebben a kölcsönhatásban. Mindezt meghatározta a történelem alakulása a fejlődő technikai civilizáció és következményeként a vizuális kifejezésrendszer módosulásai. A fotó XX. század második felében mindenesetre jóval magasabb hatásfokot mutat erős befolyásolásával a képzőművészet területén mint viszont. A fotót és a grafikát a társadalmi reflexiók közvetlen közlésére, kiváltására való alkalmasságuk hozta közel egymáshoz. A tartalmi vonatkozásokon kívül viszont fontos volt a technikai fedezet alakulása, amely lényeges kapcsolópontotjelent a két művészeti ág esetében. A közös lényegi pontok közül a sokszorosíthatóság tulajdonságát kell kiemelni. A művészi grafikában a fotográfiai elemek használata a nyomdaipar hatására vált általánossá. „A modern nyomdatechnika lehetővé tenné ma már, hogy a grafika olyan tudatformáló hatást fejtsen ki, mint az irodalom, a sajtó és a könyvkiadás révén."

21 A sokszorosító technika fejlődésének területén megfigyelhetjük, hogy egyes grafikai eszközök a kézműipari tevékenység körébe száműzetnek és egyes jól