A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

322 FEJŐS ZOLTÁN mórba taszította a kiutat nem lelt megtérőt.

96 A kortársak sokat vitáztak az Amerikát járt emberek erkölcséről. Kétségtelen azonban, hogy a negatív példa, az egyedi esetek jobban szárnyra kaptak, mint a megszokott, kiegyensúlyozot életmód. A mindennapi életben, a falusi emberekkel és intézményekkel való érintkezésben, a világot járt ember önérzetessége kiérződött. Mindenekelőtt meglátszott ez beszédükben. A falusi szemében a lépten-nyomon angol szót használó amerikás még tekintélyerebbnek is tűnt. Annak ellenére, hogy rendesen angolul csak igen kevéssé tanultak meg, azonban újra magyar környezetbe kerülve kiütközött, hogy mégis csak sok angol szó ragadt meg beszédükben. Egy-egy angolul jobban tudó még tanítgatta is a gyereket angoFszavakra, számokra, sőt följegyezték a matyók körében, hogy nem egyszer angolul veszekedtek.

97 Még a csak szavakat tudók is gyakran emlegették a gud bájt, sztárt, bászt stb., s még ma is emlékeznek néhány vicces szóazonosságra (szalökörád szarokrád). Sűrűn szerepel a kar, sur, ju, jes stb. a nemrég visszatértek beszédében is. „Az iskolában csúfoltak, mert nem tudtam jól magyarul. Nem tudtam kiejteni a „gy" és „ty" betűket; „cs"-t mondtam helyettük." — mondja egy gyermekkorában hazakerült asszony.

98 Jellemző, hogy szinte minden faluba számon tartják az angolul jól tudókat, akikhez szükség esetén segítségért fordulnak (pl. levelek fordítására). Az önérzetesség nyilvánul meg pl. az élménybeszámolókban; ahogy Amerikában elcsodálkoztak a gépeket használó farmer munkáján, most ugyanúgy ők bűvölik el hallgatóságukat a látottak ismertetésével. „A visszajöttek föllépése általában mindenütt önérzetesebb és az itthoni dolgokkal szemben bizonyos kicsinylést mutatnak" — mondja egy falusi kereskedő.

99 Legtöbben az amerikai munkaerkölcsöt értékelik:,, Amerikában minden percet meg kell dolgozni, de ott meg is fizetik." A demokratikusabb légkör élményére érdemes néhány példát idézni. „Amerikában mindenki olyan mint a testvér, ha bemegy a szalonba."" A hajdan szerencsés fiatalasszony, öreg korában arra emlékszik, hogy Amerikában még a cselédet is családtagnak tekintették (Vizsoly). Az amerikai népről szinte egyöntetűen jó véleményük van, különösen az tűnt föl nekik, hogy „ott nem divat a verekedés, a lopás, mert mindezt azonnal büntetés követi. Lelkesen emlékeznek az angol nyelv tegező formájára: „ott nincs más csak te." Több helyen emlegették az üzletekben, közlekedési eszközökön tapasztalt emberségesebb viselkedést is. „Szépen beszélnek az emberrel: nem hall ott káromkodást, ha kérnek; nincs ott lenézés, egyforma mindenki, a kalapot sem egymás előtt, sem a hivatalban nem veszik le."

100 Az amerikai szabadabb légkör komolyabb beilleszkedési problémát csak az Amerikában nevelkedettek visszatérése esetében jelentett. Számukra minden új volt, a munka, az életmód és így a mindennapi életbe is csak nehezen tudtak 96. Hazatoloncolták Amerikából. Zemplén, 1900. május 13. 19. sz. „A sok nélkülözés meg a bánat is, hogy háza elúszott az útiköltségre, annyira elcsigázta, hogy a megérkezése után pár nap múlva elhalt." 97. Fludorovics Zs., 1913. 247. 98. Fedor Jánosné, 1912. Fony — Végh Ágnes gyűjtése. 99. Braun R., 1973. 346. 100. Barabás E. (1902) 1970. 153.