A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

KIVÁNDORLÁS AMERIKÁBA A ZEMPLÉN KÖZÉPSŐ VIDÉKÉRŐL 323 bekapcsolódni. Egyedi, de a helyzetet jól jellemző esetet említ a Zemplén egyik 1905-ös száma: „Itt nincs szabadság — fakad ki egy kint született hazalátogató — ilyen államnak nem akarok polgára lenni."

101 Az első időszakban még élénk érdeklődés nyilvánult meg az amerikai élet, az amerikai politika iránt, annyira, hogy még azt is feljegyezték, hogy „magyar újságok helyett amerikaiakat járatnak ily helyeken."

102 Az idő azonban hamarosan elfeledtette az idegen világ emlékét. Először a szerényebben megtértek beszédéből tűnt el az utazás, a gyárak emlegetése. Sokan nem is szívesen vallották be, hogy valamikor ők is megjárták a tengert. Sikertelenség esetén nem volt ritka a szégyenkezés érzése sem. Mások azért maradtak örök elvágyakozóknak, ha már betegségük, honvágyuk örökre haza hajtotta őket. Egy-egy jellemző hangulaton, érdekes történeten kívül ma már csak foszlányaiban él a századelő nagy eseménye, s legtöbbjüknek csak régi, különös álmot jelent. Láttuk, hogy a korabeli visszatérő viselkedésében észrevehető néhány finom változás, sőt néhány apró jelenségben valóban nyomott hagyott az amerikai szellem. Azonban az ismertetett okok miatt — az amerikai kultúra csak igen szűkös mértékben hatott a kivándorlók tradíciójára és a szabadabb légkör is csak kevéssé szívódott be a kivándorlók tudatába. Különösen áll ez a falujába mindenáron megtérni akaró paraszt esetében. Az akkuiturációs változások időben nem nagy jelentőségűek, jobbára csak a kultúra néhány elemét érintették s nem pedig az egész rendszert. Más szempontból elősegítette a vándorlási mozgalom emlékeinek lassú eltűnését maga az első világháború és az azt követő változások sorozata is. Az első világháború élménye, amely a parasztfalvakat egyöntetűen mélyen érintette idővel elnyomta a kivándorlási mozgalom élményeit, amelyek különben is az idősebb generáció életéhez tartoztak. A kivándorlás vizsgálata alkalmat nyújtott, hogy az akkulturáció egy sajátos példáján, a különböző kulturális rendszerek egymásra hatását megfigyeljük. Ebben a folyamatban lényegében az egymásra hatásnak egy kezdeti fázisával volt dolgunk, amely így kisebb intenzitással zajlott le, mint a különböző kultúrák hosszabb ideig tartó érintkezése esetében. Ebben a folyamatban a változásoknak kisebb szerep jutott, azonban fel kell hívnunk arra a figyelmet, hogy a kivándorlás jelensége egy másik bonyolult kulturális társadalmi folyamatban a hagyományos paraszti kultúra felbomlási folyamatában, egyéb tényezők mellett, szintén szerepet játszott. Ezt a szerepet számon kell tartanunk, anélkül azonban, hogy jelentőségét eltúloznánk és a felbomlási folyamatnak alapvető tényezőjévé emelnénk. 101. Idézi Zemplén, 1905. szept. 16. 102. NeményiB., 1911.95.