A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

GÁDOR Judit – NOVÁKI Gyula: Az abaújvári földvár sánca

AZ ABAÜJVÁRI FÖLDVÁR SÁNCA 57 megtaláltuk. Mivel a gerendaszerkezet az ásatási szelvényben végig egységes volt. okunk van feltételezni, hogy a külső oldalon is hasonló módszerrel rakták a fákat, ezért a rekonstrukciós rajzon ugyanezt a szerkezetet folytattuk itt is (17. kép). Különbséget csak a belső és külső széle között kell feltételeznünk. A belső oldalon feltárt gerendák a sánctöltés mai lejtőjének megfelelően lefelé egyre hosszabbodnak. Ezt lehetne úgy is értékelni, hogy a sánc pusztulásával alakult ki a mai rézsű. Mégis, a feltárásban is megállapítható lépcsős megoldást kell elfogadnunk. A vár belső oldala felé indokolatlan lett volna magas, függőleges falat kiképezni, nemcsak a munkatöbblet elkerülése, de a sáncra történő feljárás egyszerűsítse szempontjából is. A külső oldalt viszont csakis függőlegesen kiképzett lezárással lehet elképzelni. Nincs biztos támpontunk a belső oldal „lépcsőfokai" és a külső, függőleges oldal szélének kiképzésére. Bár a sánc belső részében a gerendákat aligha kellett összeilleszteni, a két szélén a sánciránnyal párhuzamos gerendákat valamiképpen hozzá kellett erősíteni a rá merőlegesekhez. Vaskapcsot nem használtak, az ásatás alkalmával ilyenek nem kerültek elő. A legnyilvánvalóbb, hogy csapolással, mély bevágással erősítették össze a gerendákat, amire Magyarországon hasonló korú várak ( Mosón

5

, Hont

6

, Szabolcs

7

) sáncaiban ismerünk példákat. Végül a sánc tetején feltételeznünk kell még egy mellvédet. Erre utaló nyomokat az ásatáson nem találtunk, ezért a rekonstrukciós rajzon nem is ábrázoljuk. Az nyilvánvaló, hogy a mellvédnek az egykori faszerkezet külső szélén kellett lennie, tehát a sánc mai középvonalától jóval kijjebb. A habarcsos kő várfalat már a sánc faszerkezete felső részének és a két szélének a leomlása 5. TomkaP., 1976.439. 6. Nováki Gy.—Sándorfi Gy—Miklós Zs., 1979. 7. Németh P.,1973.177.