A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

GÁDOR Judit – NOVÁKI Gyula: Az abaújvári földvár sánca

58 GÁDOR JUDIT—NOVÁKI GYULA után alapozták a sáncba, amikor a maihoz hasonló részű már kialakult. A sánc védelmi vonala ekkor helyeződött 8—10 m-rel beljebb, a sánc mai középvonalára. Ennek alapján bizonyosra vehetjük, hogy a sáncszerkezet néhány gerendával még magasabb volt, mint' azt az ásatás alapján megállapítottuk. Erre mutatnak a kőfal omladékának külső oldala melletti felfelé tartó rétegek is. Ezért a rekonstrukciós rajzon becslés alapján még három gerendasorral megemeltük az egész szerkezetet. A sánc építését megelőző korszak. A sánc építését közvetlenül az akkori felszínen kezdték. Ez a felszín nagyjából vízszintes volt, alatta 80—110 cm vastag fekete, helyenként barna kultúrréteg következett. Legalul vörösesbarna bolygatatlan agyagréteg húzódott. A kultúrrétegben állatcsontokon kívül közelebbről meg nem határozható őskori (I. tábla 1—3, 5—7; 18, 25. kép), későbronzkori (I. tábla 9.) és császárkori cserepek (I. tábla 4, 8, 10—13; 25. kép), egy bronz fibula (19. kép), továbbá egy faragott, egyik oldalán laposra csiszolt csonteszköz (I. tábla 14.) került elő. Néhány kisebb telepjelenséget, gödröt, csak a sánc közepe felé találtunk az itt már alig 2 m széles szelvényben (20. kép): az A gödör kör alakú, oldalfala egyenetlen, lefelé szűkült, felső átmérője 100, alsó átmérője 40, mélysége 120 cm volt, az érintetlen talajba ásták be. Fekete, faszenes kitöltésében császárkori cserepek, továbbá állatcsontok és paticsdarabok voltak. A B gödör átmérője mindössze 40, mélysége 30 cm, benne egy császárkori cserép került elő. A C gödör az előzőknél is kisebb volt, átmérője 25, mélysége 24 cm, két császárkori cseréppel. A D gödör volt valamennyi között a legnagyobb, mélysége a feltárt 18. kép. Őskori edény töredéke a sánc alatti 19. kép. Bronz fibula a sánc alatti kultúrrétegből kultúrrétegből