A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly gerinces maradványai

372 KORDOS LÁSZLÓ kus és fàcies viszonyok) ma nem aktívak, kivéve a 9. lelőhely, ahol a bejárati aknán keresztül törmelék ma is hullik a zsombolyszintre. A zsomboly tágabb környékén levő barlangok, mint a Kőháti-barlang, vagy a Nagy-Tölgyes-oromi-víznyelő a Kis-kőháti-zsombolyhoz hasonló elaggott, erősen feltöltődött és pusztuló állapotban van. Nagyon valószínű, hogy e barlangok a pleisztocén folyamán egy vízrendszerhez tartoztak, s ma már erősen átalakult (feltöltődött) roncsbarlangok, amelyek között nem valószínű járható összeköttetés. A Kis-kőháti-zsomboly nagytömegű kitöltésének fiatal kora azért jelentős, mert az a Bükk tetején nyílik, s ha a fokozatosan leszálló karsztvízszinthez igazodó barlangképződési modellt elfogadjuk, úgy e zsombolynak a legidősebbek közé kellene tartozni. Ennek ellentmond a közölt adatokon kívül az, hogy hasonló magasságban igen változatos korú barlangkitöltéseket ismerünk, így a Tarkői-kőfülkében középső-pleisztocént, a Peskő-barlangban felső-pleisztocént, a Petényi-barlangban pedig holocént. A Bükk számos barlangjában is találunk ellentmondó adatokat erre az egyszerű modellre. Ezért a Kis-kőháti-zsomboly kitöltésének kronológiai adatai arra figyelmeztetnek, hogy a maitól lényegesen eltérő, bonyolultabb fejlődéssel kell számolni a Bükk mai formájának kialakulásakor, mint azt az eddigi elképzelések tették; VERTEBRATE FAUNA OF THE KIS-KÖHÁT POTHOLE (Abstract) The pothole of Kis-Kőhát opens 920 m above sea level on the highland of the Bükk mountains in North Hungary. The pothole, first opened in 1929, is a shaft system of more than one levels. The entrance shaft is 35 m deep leading to a larger part (so called Giant hall). Then a 50 m deep vertical pipe goes till the end of the cave at the depth of 110 m. 9 localities of vertebrate fauna have been uncovered so far in the pothole of Kis-Kőhát (fig. 1). The present summary was preceded by several shorter reports. The most significant of them were the one examining the Rhinolophus hipposideroš population of the 3rd locality and the one giving the definition of the holocene biostratotype of the 4th locality (Kőhát Phase). The examinations yielded palaeoclimatical data about the caves as well as about the open air areas, which data have already been partially published. The article contains the description of remains found on different sites, while now I sum up the circumstances of uncovering, the chronological place and the palaeoclimatical, faunistic and geomorphological results. 1st locality: J. Dancza collected big mammal fauna from the Riss-Würm interglacial from undefinable site in 1936. It was published by Dénes Jánossy, who had found the material in the Natural Science Museum. 2nd locality: the material was found in depth of 110 m, in the deepest part of the cave, in rubble. It is younger than Riss-Würm. 3rd locality: it was uncovered on the bern of the pipe leading upwards from the Giant Hall, from under dripstone layer. The fauna, containing 483 Rhinolophus hipposideros individuals, has been published in details. It is dated from the Körös Phase (Atlantic) of the Holocene.