A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly gerinces maradványai

364 KORDOS LÁSZLÓ BIOSZTRATIGRÁFIAI EREDMÉNYEK A Kis-kőháti-zsomboly gerinces faunáinak kronológiai vizsgálatát elsősorban a kisemlősökre kidolgozott biosztratigráfiai módszerrel lehetett megvalósítani, néhány más, zoológiailag, botanikailag, régészetileg és C—14 adattal jól datált hazai lelőhely összehasonlításával. A kronológiában másodlagos szerepet kapott az üledékképződés és cseppkövesedés ütemének klimatikus szabályozottsága is. Az egyes lelőhelyek rétegtani helye a következő: 1. lelőhely: Jánossy Dénes már ismertetett vizsgálata szerint tipikus rissz-würm interglaciálisbeli fauna; megegyezik a varbói-szakasszal (Hystrix-horizont). 2. lelőhely: Kora bizonytalan, lehet, hogy egyezik az 1. lelőhelyével, de lehet, hogy holocén. 3. lelőhely: A fauna korának megállapítására a következőket kell figyelembe venni: A barlang magyarországi viszonylatban magasan (920 m) nyílik. Mivel a holocénban számottevő függőleges mozgással nem kell számolni, így valószínűleg egykor is a szubmontán övezetbe tartozott. A Bükkhegység hegyvidéki gerinces faunája — helyzeténél fogva — nem különül el élesen a középhegységi társulásoktól, mint azt Schmidt Egon adatai is mutatják.

12 A faunából hiányoznak egyrészt a hidegjelző pocokfajok (Microtus gregalis, Microtus nivalis stb.) és a füttyentő nyúl (Ochotona), másrészt a korhatározás szempontjából semleges fajok (Sorex, Talpa) mellett, a kevés rágcsálóleletben is nagyobb arányban vannak jelen a szubboreális szakaszban dominánssá váló Pitymys, Myodes és Apodemus. A három pelefaj Magyarországon az óholocén végén terjed el nagy arányban. A denevérek a holocénben igen jó klímajelzők, különösen a Rhinolophus-félék. A tárgyalt faunában a Rhinolophus hipposideros dominancia mellett előfordul a Rh. ferrumequinum és a Rh. euryale is, így e három faj együttes jelenléte kifejezett meleg klímát jelez. Ez annál inkább szembetűnő, mert ma a barlangban 4—6 °C-os hőmérséklet mellett a Myotis blythi oxygnathus telel tömegesen. A fenti megfontolások alapján, összevetve a magyarországi holccén vezérfaunákkal, a 3. lelőhely faunája a holocén gerinces biosztratigráfiai beosztás szerinti Körös-szakaszra datálható („klímaotimum", Atlanti szakasz, Neolitikum, kb. 7000 B. P. ).

13 4. lelőhely: A gerinces fauna egyetlen, a holocén során klimatikus okokból kihalt, vagy elvándorolt fajt sem tartalmaz. Emiatt nem lehet az atlanti végénél és a szubboreálisnál idősebb. Kétéltű és kisemlős faunája a területen ma is nagy számban él. A barlangban jelenleg több ezres tömegben a hegyesorrú denevér (Myotis blythi oxygnathus) telel, több más, de kis mennyiségben jelenlevő denevérfajjal együtt. A 4. lelőhely faunájában domináns a Myotis bechsteini, míg a többi Myotis aránya jóval ez alatt van. Klimatikusan és korhatározás szempontjából is jelentős, hogy a kis patkósorrú denevér még mindig megtalálható. A nagyemlős leletek közül kronológiai jelentőségű a barna medve (Ursus arctos), amelyet a Bükkben a középkorban már valószínűleg kiirtottak. A denevérek 12. Schmidt Egon: Adatok egyes kisemlősfajok elterjedéséhez, bagolyköpetvizsgálatok alapján (előzetesjelentés). Vertebrata Hungarica, XI. 1—2. 1969. 127—136. 13. Kretzoi Miklós: A magyarországi Quarter és Pliocén szárazföldi biosztratigráfiájának vázlata. Földrajzi Közlemények. XVII. 3. 1969. 179—198.; Kordos László: lásd 9. pont alatt.