A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly gerinces maradványai

A KIS-KŐHÁTI-ZSOMBOLY GERINCES MARADVÁNYAI 365 hőigénye alapján az atlanti szakasz klímájánál hűvösebbre utal a Myotis brandti, a Myotis bechsteini és a Barbastella jelentősebb számú előfordulása. A 4. lelőhely faunája tehát olyan átmeneti szakaszt jelez a magyarországi holocén gerinces fauna fejlődésében, amelyet eddig nem lehetett kimutatni, csak „alulról" és „felülről" ismertük. Ezért 1974-ben kéziratban az alábbiak szerint állítottam fel a bükki és az Alföldi faunaszakaszok közé ékelődve az Átmeneti-faunaszakaszt:

14 „A klímaoptimumot, majd az ezt követő időben a reliktumfajokat kivéve már a mai faunaösszetételt ismerjük, de annak dominancia viszonyai alapján alapvetően más klimatikus tendencia mutatható ki, így Magyaroszágon lehűlés, amelynek formája, s így faunája is más-más fáciesben jelenik meg. így a Kárpát-medence területén ezt a lehűléssel jelzett periódust szükséges új biosztratigráfiai névvel illetni. Alsó határa a pleisztocén hideg fajok végleges eltűnésével s már a mai fauna alkotóival jellemzett, de klimatikus okokból dominancia eltérést mutató faunák megjelenésével húzható meg. Felfelé a kontinentalizálódás előretörése, s lassú melegedési tendencia kezdete határolja le." Később a holocén gerinces biosztratigráfiai egységeit revízió alá vettem, s azoknak olyan általánosított definíciót adtam, hogy a klimatikus tényezőket és a konkrét faji összetételt figyelmen kívül hagyva kizárólag a fauna fejlődőésére irányítottam a figyelmet. Ezt azért lehetett megtenni, mert több középhegységi lelőhely feltárásával nagy vonásokban sikerült a holocén gerinces fauna változásait megismerni. A revízió során adott új definíció 1976-ban jelent meg először, s akkor az eddig átmeneti szakaszként jelölt egységet — az új szemléletnek megfelelően — Kőháti szakasznak (Kőhát Phase) írtam le, (az eredeti közleményben angolul):

15 „Kőháti-szakasz (nom. n.) — Biosztratotípusa: Kis-kőháti-zsomboly 4. lelőhelye. — Alsó határa a pleisztocén fajok végleges eltűnésével, vagy igen szűk „reliktum" területre való húzódásával vonható meg. Már a mai fauna fajaival jellemzett szakasz, de a következő (Alföldi) faunaszakasztól dominancia eltérést mutat." 5. lelőhely: A kevés faj alapján is megállapítható, hogy kora közel áll a 4. sz. lelőhelyhez. 6. lelőhely: A fauna nagy vonásokban a 4. lelőhelyhez hasonlít, de gazdagabb denevérekben. Mint lényeges közös faj, megtalálható benne a Rhinolophus hipposideros, a Myotis bechsteini és a Myotis blythi oxygnathus, viszont ritka a Barbastella. Rágcsálói között nem találjuk a mezei pockot (Microtus arvalis), míg a cickányok közül a 4. lelőhelyre jellemző fajok itt is megvannak. Nehéz eldönteni, hogy a különbségek a barlang helyi mikroklimatikus különbségeire, vagy a felhalmozódás eltérő voltából adódnak, vagy klimatikus-kronológiai tényezőkre vezethetők-e vissza. A fajok arányainak vizsgálata alapján lehetséges, hogy a 6. lelőhely állatai idősebbek, mint a 4. lelőhelyen találtak. Ellenben nem lehet közvetlen folytatást feltételezni a 3. lelőhely meleg atlanti faunájából, míg ez a fiatalabb faunák felé lehetséges. Ezért a 6. lelőhely datálását a Bükki-szakasz elejére (atlanti-szubboreális határa, kb. neolitikum vége, kb. 5000 B. P.) helyezem. 14. Kordos László: Az ÉK-magyarországi szubfosszilis gerinces faunák történeti állatföldrajzi és ökológiai vizsgálata. Kézirat. Dokt. dissz. 1974. 99. 15. Jánossy Dénes—Kordos László: Pleistocene-Holocene Mollusc and Vertebrate Fauna of Two Caves in Hungary. Ann. Hist— Nat. Mus. Nat. Hung. 68. 1976. 22.