A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája
348 BODNÁR ZSUZSANNA megszokott helyükön maradtak. A betegágyas asszonyt a szülés után minden rokona, ismerőse meglátogatta. Kosárban, külön erre az alkalomra használt edényben (komaszilke) szőttesekben vittek neki levest, tyúkot, kalácsot. Az anya, miután felkelt a gyermekágyból csak akkor hagyhatta el a házat, ha volt a templomban. Ezért az első útja a templomba vezetett, hogy a gyermeket megóvja a rontástól. A család életének harmadik legfontosabb eseménye a halál. A halotti szertartás a háznál zajlott, illetve zajlik le. A halottat a szoba közepén, a mestergerenda alatt ravatalozták fel (a lába az ajtó felé), ez is mutatja a mestergerenda kultikus jellegét. Ha kicsi, szűk volt a ház, a bútorokat kihordták a pitvarba, udvarra. A ravatal mellett székeket, lócákat helyeztek el, mivel a halott mellett egész éjszaka virrasztottak. „Őrségre mentek a halotthoz a falu vallásos vénasszonyai". Ha halott volt a háznál, az ablakba gyertyát tettek, amely egész éjszaka égett. A hiedelem szerint az ablakokat be kell zárni, mert a halott szellemek ilyenkor „mászkálnak". Mások szerint a halott teste felpüffed, ha nyitva marad az ablak. Gyász idején letakarták, megfordították a tükröt, leszedték a tányérokat, a falra, ablakokra, ajtókra fekete függönyt tettek. A házba gyakran látogattak vendégek. Ha kedves vendég érkezett, beinvitálták: „kerüljön beljebb". Ha nemkívánatos vendég érkezett, nem hagyták abba a munkát, alig álltak szóba a vendéggel. Idegen először csak a pitvarba léphetett. Ha a gazda beljebb tessékelte, csak akkor mehetett a házba. Komát, közeli rokont az ágy előtti székre, asztalhoz ültették, ha idegent meg akartak tisztelni, csak akkor ültették a sarokpadra. Koldust, cigányt nem engedtek be a házba, csak a pitvar küszöbét léphette át. Az ajtó előtti alárendelt negyed társadalmilag szinte nem is tartozott a szoba többi részéhez. 31 Az ünnepnapok, azaz a jeles napok szokásaiban térnek el és emelkednek ki az év mindennapjai közül. A házban való élethez szervesen kapcsolódnak ezek a szokások, azonban elemzésük és részletes leírásuk nem jelenlegi témánkhoz tartozik. Annyit kívánok csak szólni róluk, amennyiben a házban élők mindennapi, megszokott életritmusát befolyásolják. A munkát ilyenkor minimálisra csökkentik, lehetőleg előre dolgoznak az ünnepet megelőző héten. Takarítanak, rendezkednek, amit lehet megfőznek, megsütnek, hogy aztán az ünnepen már csak a napi főzést, melegítést, az állatok ellátását kelljen végezni. Mindenki később kel, az egész család templomba megy az ünnepnapokon. Az asszonyok általában a korábbi vagy későbbi misére mennek, hogy az ebédet időre elkészíthessék. A legnagyobb ünnepnek a karácsonyt, húsvétot, búcsút tartják, a nap legünnepélyesebb részének az étkezést, főleg az ebédet. Karácsonykor kerül az asztalra — szentestétől kezdve karácsony másnapjával bezárólag — a karácsonyi abrosz (fehér háziszőttes). Húsvétkor megint a csak erre az alkalomra való abroszt terítik fel, amelyben húsvét vasárnapja reggelén a háziasszony elviszi a templomba megszenteltetni az ételt. Ünnepnapokon mennek látogatóba, vagy fogadják a rokonokat. Az ünnep utolsó estéjén pedig már ismét a következő munkásnapok teendőire készülnek. A lakóház karbantartása, tisztítása, takarítása, csinosítása csorbíthatalan része az egykori paraszti életrendnek és magának a mindenkori lakástultúráll.GundaBéla 1961.267.
