A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: A kenderfeldolgozás törő és rostpuhító eljárásainak munkaeszközei és terminológiái Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

246 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA A kender törése, tilolása során kihull a fás, rostot borító szár, amely a tiló alá kerül. Ennek durvább részét tilószakadéknak, apróbb részét pedig általánosan használt terminussal pazdernyának, pozdorjának, pazdervának nevezik. A megtört és elsimított kendert különböző egységekbe rögzítik, s így vetik alá a puhító eljárásoknak. B) KÖlyű típusú kendertörők. A megáztatott, majd megszárított rostalapanyag első megtörésére szolgáló eszközök. Mozgásba hozásuk lábbal, kölyűs technikával történik, ez magyarázza az eszköz szakirodalmi elnevezését is.

10 Az eszköz formailag egy Y alakú, három lábon nyugvó keményfa tömb, melynek leghosszabb, egyenes szárából éles, faragott nyelv áll ki. (11. kép) „Erre a talpra kerül az ugyancsak keményfából faragott bitófő, hosszában elvágott félgerenda, melynek nagyobbik hosszanti része úgy borul a talpra, hogy annak nyelvét teste vályúja befogadja. A bitófő egyik vége a talp két elágazó szára közé kerül, másik vége egybevág a talp magányos szára végével. Kétkarú emelő módjára működik a talp felett. Forgástengelyén két oldalt csappal illeszkedik a talp megfelelő két oldalán vágott vánkosokb'd. A bitótalpra van erősítve a kapaszkodó, két beillesztett függőleges léc felső végeit vízszintesen összefogó, faragott fafogantyú. Ebbe kell fogódzkodni a bitoló asszonynak, aki úgy lép a bitófőre, hogy bal lábbal hátul le tudja nyomni, előretolt jobb lábával pedig le tudja csapni. A bi tolást másodmagával végzi. Míg ő töret, társa a bitó nyelve és vályúja közé tologatja a kendert."

11 Ezt a külű- vagy kölyű típusú kendertörőt a parasztság használatában két nagy foltban találjuk meg a magyar nyelvterületen. Egyik nagy foltja az elterjedésnek az Ipoly—Sajó—Tisza határolta terület, míg hasonló elvű, de formailag más megoldású eszközökkel találkozunk a Dunántúl déli részén.

12 Gyűjtőterületünkön Borsod megye északi és déli részének falvaiban használják, ill. használták. Paládi Kovács Attila ennek a kendertörő eszköznek a használatát és ismeretét a barkókat meghatározó egyik etnikus jegynek tartja.

13 Gyűjtései és ismereteink szerint ahol ezt az eszközt a kender első megtörésére használják, ott megtalálható a tiló típusú kendertörő is, de csak a törés második munkafázisában alkalmazzák. Az eszköz neve, mint korábban említettük előfordulása valamennyi helyén bitó, a rajta végzett munkafolyamaté pedig bitolás, vagy törés. A bitó használatával az alábbi településeken találkozunk: Balaton, Borsodnádasd, Járdánháza, Arló, Borsodszentgyörgy, Domaháza, Hangony, Szentsimon, Bolyok, Királd, Bóta, Sáta, Dédestapolcsány, Bogács. (9. kép) Borsod megye területén Tárd, Cserépfalu, Mezőkövesd, Szilvásvárad, Tardona, Vadna vonalától keletre a bitót már nem találjuk meg, tehát gyűjtőterületünk az eszköz elterjedésének keleti határait is megadja. Az eszköz történetével és eredetével részletesen foglalkozik monografikus feldolgozásában Szolnoky Lajos, ezért itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy ő egy északi Kárpát-medencei típust lát ebben az eszközben, amelynek történeti kialakulását a 13—14. századra teszi.

14 10. vö. Szolnokv i. m. (1972) 117. 11. Lajos Á., 1974. 14. 12. vö. Szolnoky i. m. (1972) 121., ill. 10. sz. térkép adatai 13. Paládi Kovács A., 1968. 203. 14. vö. Szolnoky i. m. (1972) 117—134.