A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: A kenderfeldolgozás törő és rostpuhító eljárásainak munkaeszközei és terminológiái Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

240 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA A törőmunka eszközei és elnevezései A) Tiló típusú kendertörők. A törőmunkának leggyakrabban használt, Borsod-Abaúj-Zemplén megye településein mindenütt ismert eszköze. Lényege „két, egy-két ujjnyi távolságra, párhuzamosan egymás mellett húzódó deszkáéi, amelyek közé egy — többé-kevésbé szorosan illeszkedő — harmadik deszkáéi jár az egyik végén rögzített csap segítségével. Az egykarú emelő módjára működő törőszerszám szabadon mozgó karját a két párhuzamos deszka közé kézzel beverve törik meg a deszkaélek szögébe helyezett ázott és megszárított kenderkórót."

3 A munkaeszköz formai vizsgálata során rendkívül színes képpel találkozunk megyéink falvaiban. Technikai felépítésük szerint ezeket a tilóformákat két nagy csoportba sorolhatjuk. Az elsőnél a gerenda közepén — amelyet a tiló törzséül használnak és amelybe a tiló vágókarja is belejár — fogakat, áttört vajatokat vésnek ki. Ezeket az eszközöket a szakirodalom áttört szerkezetű í/Voknak nevezi.

4 A másik típusnál a törésre használt vájatot nem egyetlen tömbbe vágják, hanem két, párhuzamosan egymás mellé helyezett és összeerősített deszkából alakítják ki. Az így elkészített munkaeszközt az irodalom deszkás szerkezetű ti lónak nevezi.

5 Az áttört szerkezetű tilók egyszerűbbek, technikailag kezdetlegesebbek, durva, általában házilag készített törőszerkezetek (1. kép). A deszkás szerkezetű tilók finomabb kidolgozású, kevésbé mutatós, nagyobb szakértelmet kívánó, általában parasztiparosok által készí1. kép. Áttört szerkezetű tiló, Dédestapolcsúny 2. kép. Deszkás szerkezetű tiló, Kurittyán 3. Szolnoky i. m. (1972) 43. 4. vö. Szolnoky i. m. (1965) 5—66. 5. vö. Szolnoky i. m. (1972) 56—70.